Vajon mi erről a véleménye a szlovák közigazgatási körzetek átigazítása kárvallottjainak, az új szlovák közoktatási törvény miatt hátrányba került magyar tanulóknak, az uniós fejlesztési pályázatoknál negligált iskoláik tanárainak, az utcán anyanyelvükön megszólalni ritkán merőknek, a bátor kiállása után alkotmánybírósági döntéssel menesztett dunaszerdahelyi polgármesternek, az elhíresült futballmeccsen félholtra vert szurkolóknak, vagy a megkínzott és megalázott Malina Hedvignek?

Az "átlagon felüli" kisebbségi jogokról a szlovák kormányfő biztosította Sólyom Lászlót, egyszersmind kioktatva a magyar köztársasági elnököt: "aki ennél többet szeretne, az csak felesleges feszültséget szít". Egyébként nem Fico az egyetlen, aki a hétvégi szlovák-magyar államfői találkozó okán lábat törölni igyekezett Sólyom Lászlóba - valljuk meg, nem sok sikerrel; mert az például, hogy az igen kis, de koalícióban kormányzó szlovák párt, az SNS elnöke, a fékevesztett Ján Slota hazugnak nevezte a magyar elnököt, ismét egy rovásnyit gyengít a szomszéd ország politikusainak hitelességén. Amúgy nem igen lepődik már meg senki a "választékosságon" - és ahol a szomszéd ország miniszterét "kócos asszonynak" és "nyomorultnak" lehet nevezni, vagy a magyar kisebbség vezetőjét, Csáky Pált "mocsoknak" és "rohadt ganénak" titulálni, ott már igazán nem sok jóra lehet számítani... Kíváncsi lennék, milyen földindulást okozna, ha magyar politikus bélyegezne meg ilyen barbár módon magyarországi szlovákokat - emlékszünk, már az is a diplomáciai "harag napját" hozta el a szomszédban, amikor a pilisszentkereszti önkormányzat egy felújított házba helyezte át a szlovák kisebbségiek irodáját.

A radikálisan megnyesett, nap nap után csorbított jogokat "átlagon felülinek" minősíteni - ehhez sok fantázia és nem kevés komolytalanság kell. De már abban is van jó adag pikantéria, hogy magyar kisebbségről beszél az egyik szlovák politikus, a másik meg azt emlegeti fel gyakorta: "Szlovákiában nem élnek magyarok, csak szlovákok, akik magyarul beszélnek." De a következetességet már ne is várjuk el. Ahogy a logikát se. Csakhogy két ország kapcsolatában mindkettő hiánya beláthatatlan következményekkel járhat. Ám még fenyegetőbb a súlyos kisebbségi komplexus megléte - ami tán abból következik, hogy Magyarországon nagyjából tizennyolcezer szlovák él (amúgy békében), míg Szlovákiában félmillióra tehető a magyarok lélekszáma. Hogy a történelmi múlt különbözőségéről már ne is beszéljünk. Nekünk nincs szükségünk olyan önáltató és vicclapba való kijelentésre, amilyen pár hónapja Túrócszentmártonban hagyta el a szlovák kormányfő száját: "A jelenlegi európai országok területén még csak állatok rohangáltak, amikor a szlovákok már államalakulatban éltek."

A hét végén egyébként tovább magasodott az óbudai országzászlónál a Haza dombja. Száznál több - hazai és az elszakított területeken lévő - településről hoztak el egy-egy marék földet ide, a magyar együvé tartozást jelképező helyre. A civil világ így teszi a dolgát.