A Trianon után reneszánszát élő, megújulásra képes tanyavilágot az államszocialista évtizedek kifosztották, megalázták, tönkretették, de véglegesen "beszántani", elpusztítani nem tudták. Az elmúlt két évtized olykor reményt keltő próbálkozásai nélkülözték a biztonságot jelentő törvényes, költségvetési garanciát, a távlatos fejlesztés lehetőségeit.

November közepén a Nemzeti Fórum és a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete szervezésében Tanyavilág a Parlamentben című konferencia alkalmából zsúfolásig megtelt a Főrendiház nagyterme. Tanyán élő fiatal és idősebb gazdálkodók, tudósok, néprajzkutatók, közgazdászok, a tanyagondnokok országos egyesületének vezetője, polgármesterek, politikusok, a magyar szellemi élet kiválóságai mondták el véleményüket, javaslataikat. A több mint félezer, többségében tanyán élő résztvevővel ismertettük azt az országgyűlési határozattervezetünket, amelynek jó esélye van, hogy az elkezdett többpárti egyeztetés után, a tavaszi ülésszakon elfogadtassék.

Idézek a tervezetből: "A tanyák fennmaradása és védelme, a tanyavilágban meglévő nemzeti értékeink megőrzése érdekében, valamint a tanyán élők esélyegyenlőségének biztosítására, a Magyar Országgyűlés:
1. Kinyilvánítja, hogy a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a nemzeti örökség része, amelynek fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. 2. Felkéri a kormányt, hogy 2009. június 30-ig készítsen átfogó jelentést a hazai tanyák helyzetéről. 3. Felkéri a kormányt, hogy a 2010. évre vonatkozó költségvetésben és adótörvényekben kiemelten kezelje a tanyák fejlesztését és az ott élők esélyegyenlőségét. 4. Felkéri a kormányt, hogy kétévente számoljon be az Országgyűlésnek a tanyák helyzetének változásáról, a tanyán élők támogatásának érvényesüléséről."

Ha az országgyűlési határozattervezetünk szentesül, a tanyák megmaradása, jövője érdekében kedvező folyamat indulhat el. Azonban azzal is számolunk kell, hogy amit az elmúlt évtizedek tönkretettek, azt nem lehet rövid idő alatt látványosan helyrehozni. Több parlamenti cikluson átívelő, fokozatosan megvalósítható, többségi parlamenti döntésekre, az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudás gyakorlati érvényesítésére, érdekvédelmi, tárcaközi egyeztetésre, egyetértésre, törvények módosítására lesz szükség.

Az idő nem nekünk dolgozik. Fenyeget bennünket az a veszély, hogy amire megszületik a távlatos cselekvési program, addigra újabb visszafordíthatatlan folyamatok, nem gyógyítható sérülések keletkeznek. Elsősorban a közbiztonság romlása teremt elviselhetetlen helyzeteket. Gátlástalan gazemberek bandákba verődve garázdálkodnak, tanyán élő családokat, beteg, sokszor idős és egyedülálló embereket tartanak rettegésben. A tanyákon élők többsége nem áll sorba segélyért, önmagukat ellátják, rendszeresen fizetik a közterheket. Kicsi vagyonuk a ház körüli jószág, a gondozott veteményes, a gyümölcsös, ami minden nap veszélyben van, helyzetük kiszolgáltatott.

Rendkívüli erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a tanyákon élők ne egy ki nem hirdetett rendkívüli állapot elszenvedői legyenek. A hatósági és a civil erőfeszítés kevés. Sürgős kormányzati beavatkozásra van szükség. A tanyán élők nem másodrendű polgárok, joguk van a biztonságos élethez, egészséges ivóvízhez, piacot szervező lehetőséghez, iskolához, kultúrához, egészségügyi alapellátáshoz, járható utakhoz, postai szolgáltatáshoz, közösségi élethez, érdekeik képviseletéhez, védelméhez. Jól tudták ezt Trianon után Klebelsbergék, a népben, nemzetben gondolkodó, valóságot feltáró és kormányzati cselekvést sürgető írók, országot szervezők, de ma sem kisebb a felelősségünk.

A törvényhozás felelőssége, hogy megfontolja, majd elfogadja tervezetünket, és ezzel párhuzamosan a kormányzat rendet teremtsen a tanyavilágban - mert nem lehet, hogy néhány száz csirkefogó terrorizáljon kétszázezer tanyán élőt, mint ahogy az is elfogadhatatlan, hogy néhány tízezer bűnöző terrorizáljon tízmillió tisztességes embert.

(Elhangzott az Országgyűlésben december 2-án, napirend előtti felszólalásban.)