A fagyos télben a tundrából ugyanúgy árad az üvegházhatású metángáz, mint nyáron, amikor kiolvad a sarkvidéki föld - mutatták ki svéd kutatók.

"A természet nagy meglepetéssel szolgált" - mondta Torben Christiensen kutatásvezető, a Lund Egyetem munkatársa. "Senki sem számított arra, hogy a metán a fagyott környezetből is kiszabadul." A sarkkutatók idén két hónapon keresztül, nyár derekától a tél beköszöntéig mérték a metánkibocsátást Grönland északkeleti részén. A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint azt tapasztalták, hogy a szeptember végi kemény fagyok idején a légköri metánkoncentráció nem változik a nyáron regisztrált szinthez képest.

Régóta ismert, hogy a tundra felpuhult talajából kiszabadul a növényi maradványokban felhalmozódott metángáz, de az uralkodó nézet szerint a jégbefagyott, hóval takart föld kibocsátási aktivitása megszűnik. "Ez az elmélet tévesnek bizonyult" - mondta Christiensen. A vizsgálat eredménye nem érvényteleníti a sarkvidék légkörébe kerülő teljes metánmennyiségre vonatkozó becsléseket, módosítja viszont az ütemezésről, az időbeli eloszlásról alkotott elképzeléseket - tette hozzá a kutató.

"A kutatás révén gyarapodik a tudásunk a felszíni környezet és a klíma kölcsönhatásairól, és jobban megismerhetjük, hogy miként hat az éghajlatváltozás a sarkvidék ökológiai rendszerére" - mondta Torben Christiensen. Az ENSZ klímaváltozást kutató bizottságának (IPCC) tavalyi jelentése szerint a metán 14,3 százalékkal járul hozzá az emberiség okozta globális felmelegedéshez.