FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Magyar bokréta
|
|
Pillanatnyi fejfájást sem okozott Traian Basescu román államfőnek, amikor választania kellett személyes érdeke és a korábban sokat hangoztatott elvek között. Miután a demokratáknál mindössze kétmandátumnyival gyengébb szociáldemokraták elfogadták javaslatként Theodor Stolojant, az elnök emberét a miniszterelnöki pozícióra, a Cotroceni-palotából egy csapásra tovaszállt a kommunistaellenesség s a korábbi világos ellenségkép. |
|
Létrehozva: 2008. december 11., 06:55 |
A Romániába is begyűrűző gazdasági válságra hivatkozva nem az ördögtől való ötlet egy nagykoalíció, csakhogy erről a kampányban, de a választásokat követő néhány napban sem esett egyetlen árva szó sem. Így joggal döbbentette meg a poszkommunistákat pokolra kívánó szavazókat a demokratákat a háttérből irányító Basescu pálfordulása. Tény, hogy Stolojannal a kormányfői pozícióban az államfő végre ellenőrzése alá vonhatja a kabinetet, a két nagy párt koalíciójával pedig gyakorlatilag a parlamentet. A nagy kérdés az, közép- vagy hosszú távon valóban Basescu nyer-e a merész húzással. Első megállapításra aligha, hiszen egy magát markánsan kommunista- és korrupcióellenesnek valló politikus általában nem kommunista múlttal rendelkező, korrupciós ügyekkel terhelt formációt választ magának partnerül. Vagy ha mégis, akkor hiteltelenné válik.
A hitelességgel a Markó Béla vezette Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) is komoly problémái vannak. A választások után a szövetség elnökét hősként emelte pajzsra a magyar balliberális média, csak az a beszédes adat maradt ki rendre a beszámolókból, hogy az RMDSZ nem kevesebb mint kétszázezer szavazót veszített a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest. Az erdélyi magyarok egyszerűen unják az RMDSZ-t, amely képtelen a megújulásra, s amelyben csak úgy lehet szerepet vállalni, ha a mindenható vezetés iránt sokszorosan bizonyított a megrendíthetetlen lojalitás. Markóék legutóbbi négyéves kormányzati tevékenysége még arra sem volt elég, hogy megszülessen az egyetlen valamirevaló célkitűzés, a kisebbségi törvény. Nem valamiféle magyarellenes összeesküvés miatt maradt el a jogszabály megszületése, hanem azért, mert tizennyolc éves tapasztalat alapján minden épkézláb román párt számára nyilvánvaló: az RMDSZ-t a kormányzati szerepvállalásból adódó pozíciókkal szőröstül-bőröstül meg lehet venni, s óvatosságból még csak nem is fenyegetőzik a hatalomból való távozással.
Ezt a magatartást illették a "megbízható" jelzővel a koalíciós partnerek. Mostanáig. A Basescu-féle nagykoalíció révén ismét a hatalom kenyerét kóstolgató szociáldemokraták ezúttal nemet mondtak az RMDSZ-re. A demokratáknak és a posztkommunistáknak együtt kétharmados többségük van a parlamentben, így Markóék bokréták lennének csupán a kalapon. A jobbközép demokraták - némi európai néppárti ösztökélésre - feltűznék a magyar bokrétát, a baloldaliak viszont büszkén szabadulnának tőle, kacsintva ezáltal a törvényhozásból kibukott szélsőséges Nagy-Románia Párt elárvult szavazóinak is. Az RMDSZ pechje, hogy most az ellenzéki szerepkör sem lenne hálás feladat, hiszen a liberálisokkal kettesben elhanyagolható politikai erőt képviselnének.
A váratlan fordulatot vett kormányalakítással startoló új bukaresti politikai évad vélhetőleg sok meglepetést tartogat még. A nagy taktikus Basescu most Stolojannal válságot kezel, de jövőre már elnökválasztást akar nyerni. Legalább annyi magyar szavazattal, amennyit most az ellenfél nélküli RMDSZ összegereblyézett.