Az uniós állampolgároknak, miként joguk van egy másik tagállamban munkát vállalni, joguk van (családjukkal együtt) más tagállamokba beutazni, ott tartózkodni, letelepedni. A munkavállalók szabad mozgását biztosító jogok részletes kidolgozása a másodlagos joganyag, többek között a munkavállalók közösségen belüli szabad mozgásáról és a tartózkodás jogáról szóló 2004/38/EK irányelv révén valósul meg.

Az irányelv egyetlen jogi eszközként foglalja magában az EU egyik alapelvének számító szabad mozgás és letelepedés biztosítását. Egyebek között egyszerű hivatali formalitásokat határoz meg, és biztosítja a jogot, hogy öt év folyamatos tartózkodás után az EU-állampolgárok és családjaik állandó letelepedési lehetőséget kapjanak az adott tagországban.

A Bizottság szerdán ismertetett közleménye szerint ez utóbbi irányelvet "egyetlen tagállam sem alkalmazza hatékonyan és teljesenkörűen". A 27 tagország közül csak Ciprus, Görögország, Finnország, Portugália, Málta, Luxemburg és Spanyolország alkalmazza kielégítő mértékben a négy éve elfogadott irányelvet.

Barrot hangsúlyozta, hogy 85 százalékos vagy annál nagyobb mértékben csak a fent említett hét tagállam alkalmazza a direktívát. Ausztria, Dánia, Észtország, Szlovákia és Szlovénia pedig 60 százalékosnál is kisebb arányban tesz leget a szabálynak. A legfőbb probléma az, hogy a tagállamok más dokumentumokat is kérnek az ott tartózkodni vágyóktól, mint amit az unió előír, nehezítve ezzel az engedélyezés folyamatát. Nem akadálytalan az unión kívüli állampolgárságú házastársak családjukhoz való csatlakozásának biztosítása sem.

A francia biztos leszögezte, hogy mivel az EU alapértékeit biztosító egyik jogszabályról van szó, a bizottság határozott lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy minden tagállam betartsa azt, akár jogsértési eljárást is kezdeményezhet.