Az első nagy megrázkódtatás akkor éri hősünket, amikor kirántja a postaládából a Népszabadságot. Hohó, közéleti napilap. Lekerült a címlapról a megszokott vonalkód, a fohász a világ proletárjaihoz, miszerint elvtársak, talán mégis inkább egyesülni kellene. Mi történhetett? Szerencsére semmi különös. Medgyessy Péter a miniszterelnök, nagyon bejöhetett a pénzügyminiszterség a fiúnak, Kovács László a külügyminszter, lám, jönnek fel a fiatalok, Lendvai Ildikó szólalt fel a parlamentben, nyilván elfogyott a cenzúráznivaló.
Nézzünk jobbat. A friss Élet és Irodalom címlapján ott a másik szenzáció. Rényi Péter: A retorika terrorja (A Terror Háza mint esztétikai probléma). Hát igen, ez nem is lehet másként. (Ámbár: mi lehet az a Terror Háza? Mindegy.) Minden összesimul, egyetlen kérdés lóg a levegőben: hová tűnt az a Világ proletárjai, egyesüljetek! kulcsmondat? Nincs más megoldás: ezek egyesültek. Feleslegessé vált a felhívás, Rényi Péter is nyugodtan foglalkozhat az esztétikával. Győzött a szocializmus, nyilván apróbb engedmények árán, Medgyessy Péter miniszterelnöki kinevezésekor például alighanem fellovagolt a koronázódombra, és franciakulccsal suhintott a négy égtáj felé. Hát, akkor aludjunk.
Mindez az én képzeletem terméke. Tudjuk, hgoy megtörtént a rendszerváltozás, a világ proletárjainak egyesülése érdeklődés hiányában elmaradt, Aczél Endre, Bánó András és Forró Tamás közszolgálati műsorvezetők, Medgyessy Péter, Kovács László és Lendvai Ildikó demokratikusan megválasztott szociáldemokrata politikusok, az Élet és Irodalom címlapján pedig elírás a nemrégiben elhunyt Rényi Péter neve, a szerző valójában a fia, Rényi András.
Már csak ezért is jó, hogy volt rendszerváltozás, és ma már demokrácia van, valamint véleményszabadság is hozzá. Vannak persze bizonyos határok. "Hogy világos legyen: az antikommunista uszítóknak semmilyen ár sem drága - azt ugyanis a mi népeinknek kell megfizetni - azért, hogy egy marék ellenzékinek feljebb vigyék az ázsióját! Mi nem vonjuk kétségbe senki jogát arra, hogy kritikusan foglaljon állást; sőt, egyenesen azt valljuk, a mi feladatunk saját gyengéink és hibáink ellenzééknek lenni (...)." No, ez már komolyabb mondat, mint a világ proletárjai egyesülésének napi sürgetése. 1982 decemberében írta ez a bizonyos Rényi Péter, a Népszabadság avatott cenzora, örökös főszerkesztő-helyettese. Furcsamód a cikknek nemcsak a tartalma, hanem a címe is aktuális: "Nem babra megy a játék."

Csermely Péter - Magyar Nemzet