Magyarán a takarékos állam nem a közfeladatokat (oktatás, egészségügy, rendvédelem stb.) építi le, hanyagolja el, hanem a presztízs- és luxuskiadásait fogja vissza a közfeladatok zavartalan ellátása érdekében. Nem kell bizonygatni, minő egyszerű tétel ez, bár az sem meglepő, hogy a 2002 óta hangsúlyosan "takarékoskodó" állam a pénzügyi-gazdasági összeomlás partján tapicskol.

Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán az őszödi beszéd elmondása kapcsán, de nyilvános megjelenése előtt, nagy biztonságban érezhette magát, mert kikotyogta, hogy az állam 2002 és 2006 között 12 ezer milliárd forinttal többet költött, mint amennyi rendelkezésére állt. Nyilván abban a pillanatban megbánta őszinteségi rohamát, mert a továbbiakban átlátszó hazugságokkal próbálta helyrebillenteni a kormány gazdasági szakértelmének hirtelen megtépázott nimbuszát. Azt hangoztatta, hogy ez a 12 ezer milliárd benne van a nyugdíjemelésekben, a közszféra béremeléseiben, az autópálya-építésekben és így tovább.

Mint tudjuk, az autópályákat a normális árnál sokszorosan drágábban, de hitelben építették, tehát a túlköltekezéshez az égvilágon semmi közük nem volt. Az azóta is rendszeresen emlegetett bér- és nyugdíjemelések pedig évi ezermilliárddal sem terhelték a költségvetést. (Érdekes, a hiányzó nyolcezermilliárdra azóta sem kérdeztek rá.) Gyurcsánynak akkor sikerült eladnia azt a manapság is gyakran hangoztatott hazugságot, hogy a lakosság túlzott költekezése vezetett a rekordnagyságú költségvetési hiányokhoz, ezért a józan, előremutató, építő hatású gazdaságpolitika az állampolgárok elszegényítéséből, főleg a közalkalmazottak, köztisztviselők kifosztásából áll.

Következésképpen az állam akkor működik takarékosan, ha az állami alkalmazottak jelentős részének bérét megspórolja, vagy akármilyen álságos jogcímen megkurtítja, netán elveszi. Ezért a kormány megvonná a közszférában dolgozók 13. havi bérét, mert egy takarékos kormányzat nem tűrheti a pedagógusoknál, tűzoltóknál, műtőssegédeknél és más közalkalmazottaknál az utóbbi időkben tapasztalt mérhetetlen dőzsölést és fényűzést. A nem egyszerűen csak takarékos, hanem a többségért aggódó, mindenkiről gondoskodó kormány a közszolgálati dolgozókat védi a 13. havi bér elvonásával a mértéktelen túlfogyasztástól, a gátlástalan költekezéstől, a társadalomban lappangó irigységet már nem is említve.

A Fidesz parlamenti kirohanásával ellentétben joggal feltételezhető, hogy a közszolgálati dolgozók mélyen átérzik és pontosan megértik a "takarékos állam" eszményét, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Nem dőlnek be a "megszorításokat" hangoztató demagógiának, hanem a joggal elvárható öntudattal és benső meggyőződéssel fognak fázni, nélkülözni, éhezni, nyomorogni, ahogy ezt a mai, haladó politikai erők a lakosság természetes létmódjának tartják.