A december 1-jén kezdődött és december 12-én záruló, 190 ország részvételével zajló, poznani ENSZ klímacsúcs legfőbb célja, hogy az országok alapvető célokban megegyezésre jussanak a klímaváltozás elleni harcot illetően és ezzel együtt elősegítsék a jövő évi koppenhágai csúcson születendő lehetséges egyezmény létrejöttét.

Azonban máris számos probléma hátráltatja az eredményes tárgyalások sikeres kimenetelét. A legjelentősebb ezek közül, hogy Barack Obama, az USA leendő elnöke nem vesz részt a találkozón, sőt semmilyen jelentős képviselőt nem küldött maga helyett a poznani csúcsra. Ezt ő maga azzal indokolta, hogy az Egyesült Államoknak egyszerre csak egy elnöke van, és az jelenleg George W. Bush. Obama távolmaradása nem tett jót a tárgyalásoknak, ugyanis számos résztvevő ország így értelmetlennek tartja a tárgyalásokat. A fejlődő országok egy csoportja továbbá azt nehezményezi, hogy segélykérésük a fejlett országok felé süket fülekre talált.

Egy fontos javaslat is napvilágot látott, melynek lényege az lenne, hogy a fejlett országoknak 25 százalékról 40 százalékra kellene növelniük kibocsátás csökkentésüket, a közeljövőben várható drasztikus felmelegedés megelőzésének érdekében. Azonban Olaszország már jelezte, hogy ezt nehéz lenne megvalósítani, indoklásul pedig a jelenlegi gazdasági válságot hozta fel.

A felmerülő problémák ellenére azonban az országok képviselői már egyezségre jutottak egy olyan rendszert illetően, amely elősegíti az erdők védelmét az úgynevezett szénkvóta rendszeren keresztül, továbbá egyeztetéseket folytatnak egy ún. adaptációs pénzalapról, amivel a fejlődő országokat támogatnák a klímavédelem elleni harcban. Igaz, maguk a fejlődő országok sem egységesek, hogy ebből kinek mennyi juthat.

Kelet-Európa keresztbe tehet

A világ szeme nemcsak Poznanra szegeződik, hiszen éppen ma, azaz december 11-én vette kezdetét az Európai Tanács ülése, mely december 12-én fog véget érni. Az EU-csúcs fő célja, hogy a tagállamok megegyezésre jussanak a már sokat vitatott energia- és klímacsomag ügyében.
A korábbi célkitűzések szerint 2020-ig az EU átlagosan 20 százalékkal mérsékelné az üvegházhatást okozó széndioxid-kibocsátást, teljes energiafogyasztásában 20 százalékra emelné a megújuló energiaforrások részarányát, és 20 százalékkal növelné energiahatékonyságát is. A 30 százalékos széndioxid-csökkentést csak akkor vállalná a közösség, ha nemzetközi egyezmény keletkezik időközben a témában.

A csúcs megkezdése előtt azonban Lengyelország és Olaszország vétóval fenyegetett, és a kelet-európai országok is fenntartásukat fejezték ki a klímacsomaggal kapcsolatban. Az Európai Bizottság eredeti javaslata szerint az emissziókereskedelemből származó bevételek 10 százalékát arányosan szétosztanák azon tagállamok között, amelyekben az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) nem haladja meg az uniós átlag 120 százalékát, vagyis az új tagállamok valamint Görögország, Portugália és Spanyolország között. Azonban Varsó azt szorgalmazza, hogy a bevételek egy másik 10 százalékával azokat a tagállamokat jutalmazzák, amelyek 1990-2005 között csökkentették a kibocsátásukat. Azonban ezt a javaslatot több régi tagállam is ellenzi.
Párizs presztízskérdésnek tekintette, hogy még a francia elnökség idején, december végéig tető alá hozzák az egyezséget. Nicolas Sarkozy ennek érdekében számos erőfeszítést tett, ugyanis december 6-án Gdanskban kilenc európai állam- és kormányfővel találkozott, többek között Gyurcsány Ferenccel is. Azonban ez a találkozó érdemi eredmény nélkül zárult. Sarkozy ennek ellenére bizakodó volt az EU-csúcs megkezdése előtt.

A poznani ENSZ klímacsúcson a legfőbb hivatkozási alap valószínűleg az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságának tavaly nyilvánosságra hozott jelentése lesz, mely szerint, ha az emberiség 2020-ig nem tesz komoly lépéseket az üvegházhatású gázok visszaszorítására, akkor már nem lesz képes elkerülni a természeti katasztrófákat. Azonban Obama távolmaradása és a résztvevő országok közötti feszültségek nem ígérnek túl sok jót a tárgyalások eredményességét illetően. Ezért fontos lenne, hogy az EU-csúcson egy olyan klímacsomag szülessen, ami eredményesen veszi fel a harcot a klímaváltozással szemben, hiszen ha a tárgyalások sikeresen zárulnak, az Európai Unió erőteljesebben tudná képviselni álláspontját a világ felé, másrészről pedig így nagyobb esély lenne arra nézve, hogy a 2009-es koppenhágai klímacsúcson egy nemzetközileg elfogadott és következetes egyezmény szülessen.