Legyünk tárgyilagosak, nemrég egy másik nyilatkozatot is "elkövetett" a magyar külügyminiszter asszony. Az sem volt jobb ennél, sőt! A Dnevnik című szerb újság egyik kérdésére úgy válaszolt, hogy most nem időszerű a vajdasági magyarok kettős állampolgársága.

Szinte már nevetséges megalázkodás a Smében, a határainkon túli magyarok kategorikus visszautasítása a Dnevnikben. Képtelenség pontosan megmérni, hol lehet a morális süllyedés tengerfeneke. A magyar kormány mindenesetre leérkezett, lejjebb morálisan már nem kerülhet. Göncz Kinga nyilatkozataiból világosan kitűnik, a Gyurcsány-kabinet s a hozzá kötődő balliberális gazdasági és pénzügyi elit semmilyen konfrontációt nem vállal a határainkon túl élő magyarokért. Se befogadni, se megerősíteni és megvédeni nem hajlandó őket. E politika fényévnyire van attól a bátor lépéstől, amikor Antall József lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezte magát. És egyáltalán nem érdekelte, hogy mit szól ehhez a csehszlovák és a jugoszláv kormány. Vagy a román.

Politológusok rendre elemezgetik, mi lehet a magyar kormány, ezen belül a külügy szembetűnő ernyedtségének oka. Odáig minden nehézség nélkül eljutnak, hogy a magyar baloldali kormányok igyekeznek jó kapcsolatokat ápolni volt szocialista szomszédaikkal, hátha szükség lesz még valamilyen internacionalista segítségre Budapest utcáin. Talán meg is valósult már ebből valami 2006. október 23. brutális rendőrrohamaiban.

De van ennél fontosabb. A határainkon túli magyarságnak előbb kettős állampolgársághoz, majd magyar szavazati joghoz kell jutnia. Jogi csűrés-csavarással késleltetni lehet, megakadályozni nem. És ha szavazati joghoz jutnak, vége a neoliberális őrjöngésnek, globalista komprádorkodásnak, amit a Gyurcsány-kabinet és holdudvara folytat. Nemcsak a tolvajkulcsot csavarják ki a kezükből, de a hatalom halvány reményéről is lemondhat ez a kurzus. Méghozzá örökre.