"Biztos vagyok benne, hogy Írország lakossága meg fogja érteni, Európának szüksége van Írországra, és az íreknek is Európára" - kommentálta Nicolas Sarkozy pénteken azt a tényt, hogy immár eldőlt: lesz újabb népszavazás az egyszer már elvetélt szerződésről a zöld szigeten. Brian Cowen ír miniszterelnök még csütörtökön tájékoztatta erről kollégáit, miután a francai EU-elnökség előterjesztette az utóbb el is fogadott állásfoglalás-javaslatát az ír kérdés kezeléséről.

A pénteken véget ért EU-csúcs zárónyilatkozata mindenekelőtt leszögezte: a Lisszaboni Szerződés megkerülhetetlen alapja egy kibővített Unió hatékony működtetésének. Annak érdekében, hogy a szerződés 2009 végéig mégiscsak hatályba léphessen, az EU állam- és kormányfői számos témában kötelezettséget vállaltak, válaszul a népszavazáson megfogalmazott ír aggodalmakra. Cserébe ők viszont attól tették függővé ígéretük betartását - mindenekelőtt azt, hogy a jövőben is valamennyi tagállam rendelkezhessen "saját" EU-biztossal -, hogy Írország is végül ratifikál.

Amit egyelőre az EU-csúcs csütörtöki ülése sem tudott megoldani, az annak tisztázása volt, hogy mindezt milyen formában tegyék jogilag kötelezővé. Ez utóbbi kidolgozására a következő hetekben kezdődik majd meg a munka. Brian Cowen ír miniszterelnök mindenesetre így is - ír vezetők részéről, hivatalos formában először - már a csúcs elején bejelentette: ha sikerül politikai egyetértésre jutni az ír igények kezeléséről, akkor Dublin mindent megtesz végső ratifikálása érdekében, (amibe, az adott ír alkotmányos feltételek mellett szükségszerűen beletartozik egy újabb népszavazás kiírása is). Miként az várható volt ugyanakkor, ez utóbbi lehetséges dátumáról egyelőre ír részről nem közöltek semmit.

Nicolas Sarkozy a csütörtöki ülést azon dilemma vázolásával kezdte, hogy jövő év végéig sort kellene keríteni a Lisszaboni Szerződés hatályba helyezésére, de úgy, hogy az ír nép valamennyi jogos aggodalmát megválaszolják, a szerződést már jóváhagyó tagországok pedig nem kényszerülnek újabb ratifikációra. A francia elnök az utóbbi nehézséget azzal látta áthidalhatónak, ha - miként az korábban már több más javaslatban elhangzott - a "jogi garanciákat" a majdani horvát csatlakozási szerződéshez csatolnák. Az ötlet láthatóan annyira tetszett neki, hogy bár EiT-döntés erre nem hatalmazta fel, saját véleményként záró sajtóértekezletén is hitet tett a "horvát megoldás" mellett. Hírek szerint más tagállamok ugyanakkor helyenként komoly fenntartással fogadták az elképzelést: különösen Benelux részről keltek ki ellene, aminek egyes értékelések szerint az is az oka, hogy nem feltétlen örülnének, ha a horvát taggá válást az ír ratifikálás miatt kellene meggyorsítani. (Nem elég, hogy romlik a brüsszeli testület működésének hatékonysága, de még a taglétszám is növekedjen? - tette fel a kérdést a holland miniszterelnök). Mindenesetre az elképzelés egyelőre nem jelent meg a csúcs zárónyilatkozatában.

A Bizottság létszámának vitatott kérdése

A "biztosállítási" jog megőrzésére amúgy láthatóan a Lisszaboni Szerződés azon - eredetileg, a szerződés kihordásakor éppen magyar követelésre is bekerült - klauzulája alapján nyílhat mód, miszerint 2014-től a biztosok létszáma a tagországok számának kétharmadát érheti csak el, hacsak az Európai Tanács egyhangú szavazással másként nem dönt. Az állam- és kormányfők most ez utóbbi alapján azt helyezték kilátásba, hogy amennyiben Írország ratifikálja a Lisszaboni Szerződést, az Európai Tanács kész lesz előre egyhangúan lemondani a bizottsági létszám korlátozásáról. (Sarkozy sajtóértekezletén arra hivatkozva igyekezett indokolni a lépést, hogy nem várható el tagállamoktól, hogy - a Lisszaboni Szerződés hatályba helyezése esetén - az EiT soros elnöki tisztét is feladják, meg esetleg saját biztossal se rendelkezzenek. Más országok részéről - így Angela Merkel német kancellár környezetéből - viszont nem hivatalosan annak elismerése is elhangzott, hogy bár nem tartják jónak a nagy létszámú bizottsági forma fenntartását, de a kialakult írországi helyzettel szembesülve nem tartották kivédhetőnek a kérdés ilyetén kezelését. Cserébe a francia elnök sajtóértekezletén mindehhez azt is hozzátette: meggyőződése, hogy ha fennmarad, vagy pláne növekszik a Bizottság nagy létszáma, akkor elkerülhetetlen lesz erősíteni a testület elnökének súlyát és hatáskörét.)

Biztos-ügyben mindenesetre maga a döntés láthatóan nem született meg könnyen. A tagországok közül ugyanis jó páran őszintén hisznek abban, hogy a brüsszeli testület hatékonyabb működését szolgálná, ha létszámát szűkítenék. Benelux részről hangsúlyozottan emlékeztettek is arra, hogy egy ilyen lépés voltaképpen megbontja a sok hónapos munkával, aprólékos mérlegeléssel kidolgozott intézményi részét a szerződésnek. Vonakodásuk akkora volt, hogy a belga miniszterelnök például jelezte: országa számára fenn akarja tartani jogot, hogy a jövőben, a körülmények esetleges változásával, visszaléphessen a jelenlegi nyilatkozattól. Ez utóbbi azért figyelemre méltó mozzanat, mert e ponton alaposan megnehezítheti, hogy a vonatkozó EiT-kötelezettség "jogilag kötelező hatályt" nyerjen.

Az állam- és kormányfők a továbbiakban közös nyilatkozatukban ünnepélyesen deklarálták készségüket arra, hogy tiszteletben tartsák Írország hagyományos semlegességét, hangsúlyozva egyúttal, hogy a Lisszaboni Szerződés nem érinti majd az ír alkotmány szabadságát, hogy rendelkezzen az élethez való jog, az oktatás és a családjog bármely írországi vonatkozása felett, miként az adópolitika tekintetében sem okoz majd változást a nemzeti és európai kompetenciák eddig megosztásában.

Átmeneti intézkedések és parlamenti helyek

Mindezek mellett az EiT-zárónyilatkozat több ponton is átmeneti intézkedést helyezett kilátásba arra az esetre, ha a szerződés végül életbe léphet. Egyebek között deklarálták, hogy ha a hatályba helyezésre valamelyik, éppen folyamatban lévő hat hónapos soros EU-elnökség idején kerül sor, akkor ez utóbbi még a Nizzai Szerződés rendelkezései értelmében fejezi be terminusát, és csak a soron következő elnökség tér át a lisszaboni dokumentumban lefektetett elvekre és intézkedésekre.

Ami az Európai Parlamentet és az EP-képviselők számát illeti: abban az esetben, ha a szerződés a 2009. júniusi európai választások után lép életbe, 2014-ig itt is egy átmeneti rezsim veszi majd kezdetét. Eszerint azon tagállamok, amelyek "Lisszabon" értelmében növelhetik képviselőik számát, feltölthetnék a megengedett plusz létszámmal kontingensüket, miközben a nizzai szerződéshez képest egyedüli (háromfős) csökkentésre kötelezett Németország viszont nem kényszerül majd arra, hogy honatyái közül idő előtt néhányat hazaküldjön, hanem 2014-ig kivételesen túlreprezentálhatja magát. Mindez azt is jelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után az addig - nizzai alapú - 736 fős képviselőtestület átmenetileg 754 fős lehet (a Lisszabonban elfogadott 750+1 helyett).

Külön érdekessége a közös nyilatkozat vonatkozó pontjának, hogy azt is leszögezte: az a cél, hogy minden ilyen, a képviselői helyek számát érintő módosításra 2010 folyamán kerüljön sor. Egyes diplomáciai olvasatokban mindez felértékelheti a horvát csatlakozási szerződés mielőbbi aláírásának a fontosságát, ha valóban az a megoldás kerül ki győztesen, hogy az íreknek felajánlott garanciákat a horvát szerződéshez csatolva szentesítsék jogilag is.

A Bizottság működésével függ össze, hogy az állam- és kormányfők egyetértettek: az új Bizottság tagjainak kiválasztása, de különösen elnökének kinevezése a 2009. júniusi európai parlamenti választások után "haladéktalanul" kezdetét veszi.