Egy működőképes, társadalmi támogatottságot élvező kormány meg tudná oldani, meg kellene oldania a vasút, a fővárosi tömegközlekedés problémáit. Mind a MÁV, mind a BKV állami cég, még ha a vállalatok meghatározó részeit már ki is szervezték a jövendő privatizáció kedvéért. Óhatatlanul felmerül: nem emiatt sértik-e a munkavállalók jogait, nem ezért építenek-e le, hogy az új gazdának már ne kelljen ezt megtennie, hogy jobban eladható legyen az áru? Önmagában ez nem lenne baj, a piacgazdaság szabályai nem vidítóak. Ha az ország kasszája így bővül, talán még indokolható is lehet a magánosítás. Azonban a magyarországi privatizációk meghatározó része saját zsebre ment és megy. A zseben értsük a jelenleg kormányzó pártot, lobbistáit, gazdasági háttérembereit, értsük nem hivatalos koalíciós partnereit is, akiknek emberei máig ott ülnek az állami vállalatok vezetésében.

A Magyar Szocialista Párt kormánya felelős azért is, ami Ferihegyen történik. Az hozta a mostani tulajdonost, az fedezi most is sajátos vezetési stílusát.

Miért? Nem túl régi példa a Hankooké: semmibe vették a magyar törvényeket, s a Gyurcsány-kormány megelégedett egy diszkrét ejnye-bejnyével. Hiszen ez is benne volt az alkuban: a dél-koreaiaknak Gyurcsány és Kóka János anno nemcsak állami milliárdokat, hanem munkabékét is ígért. Vagy legalábbis azt, hogy szemet huny minden törvénysértés felett, nem hallja meg a melós hangját.

Ferihegyen most sztrájktörőket hoznak külföldről. Ez ellentétes a magyar munkajoggal, veszélyeztetheti a repülőtér biztonságos működését is. Az idevezényelt görög "vendégmunkás" pedig néz és csodálkozik: ha odahaza, Athénban az ő kormánya ilyen megoldást eltűrne, már régen utcára mentek volna. Mint ahogy egyébként most mennek is, bármennyire igyekszik a görög kormány összemosni az utcán randalírozó anarchistákkal a megszorítások, a vezetés tehetetlensége ellen tüntető orvosokat, tanárokat és munkásokat. Ez egyébként akár gyurcsányi receptnek is nevezhető: néhány "spontán" gyújtogatóval összekeverni a kormány ellen joggal tüntetőket.

A Magyar Szocialista Párt a rendszerváltáskor a legnagyobb szakszervezetet is korrumpálta: vezetőit beültette a parlamentbe, zsíros állami állásokkal díjazta hűségüket. Az MSZOSZ irányítói szolgáltak is, nekik megérte.

Mára változott a helyzet. A munkavállaló rájött arra, hogy csak az az övé, amit megszerez. Ez nem jobb- vagy baloldalról szól, a saját és a családja élete a tét. Ha jogos a követelése, az ma már nem söpörhető le az asztalról azzal, hogy reform van, s tűrni kell, mert máskülönben jönnek a fasiszták.

A melós erre azt mondja: rossz ez a duma, nem kell már a szemfényvesztés! Ha úgy tetszik, ez az uniós norma. A kormánynak az ország polgáraiért kell lennie, s nem fordítva.

Gyurcsány Ferencék nyugtathatják magukat, hogy nincs baj, ez csak bérharc, majd megoldódik. Úgysem tehetnek semmit.

Pedig az, hogy egyre többen és egyre szervezettebben sztrájkolnak, azt jelenti: mind többen a kormányban látják boldogulásuk akadályát.

Nem azért, mert szép vagy csúnya, szocialistának nevezett vagy másmilyen a kormány. Azért, mert tehetetlen, csak klientúrája érdekeit szolgálja. Azért, mert nem azt teszi, amiért megválasztották. Demokráciákban ilyenkor kergetnek és számon kérnek.

Így lesz nálunk is. Már elkezdődött.