Építkezés helyett rombolás

Szili Katalint jobb érzésű szocialistának tartják. No de ha valóban az lenne, akkor még házelnökként sem vállalta volna, hogy értékeli a parlament ez évi munkáját. Ezt az Országgyűlést ugyanis nem értékelni kell, hanem feloszlatni.

Létrehozva: 2008. december 17., 08:15	nyomtat	küld

Szili bármiről beszélhetett, a 2008-as esztendő a parlament legsötétebb éve volt a rendszerváltás óta. Végképpen kiderült például, hogy ez az Országgyűlés képtelen ellátni népképviseleti funkcióját, csak a kormánypártok szava és akarata számít. Pontosabban csak a kormánypárti frakciók szava és akarata! Őket pedig maga a miniszterelnök irányította és irányítja most is a fenyegetések és a jutalmak pórázával, tehát a lehető legközvetlenebb módon. Már-már olyan hatalommal felruházva, amely csak a diktatúrákban tapasztalható. A Tisztelt Ház szociálliberális többsége röviden szólva lerúgta magáról a szavazókat. Az ellenzékieket éppúgy, mint a sajátjait. Aligha van ugyanis olyan normális ember ebben az országban, aki egyetértett volna az egészségügy és a társadalombiztosítás átalakításának azzal a formájával, amelyről a parlament törvényt alkotott az év elején. És amikor népszavazási kezdeményezéssel válaszolt erre a társadalom, akkor a leghangosabb szocialista szónokok még le is hülyézték az embereket a parlament padsoraiból.

Ami ez után következett, az még rosszabb volt, és kitöltötte az év hátralevő részét. Még a formális országgyűlési munka sem folytatódott, helyébe az SZDSZ zsarolási akciói és lázas pozíciókeresései léptek. No meg az a gyurcsányi taktikázás, hogy miként lehetne helyettesíteni a szabad demokratákat, ha elhagyják a koalíciót. Minden más lényegtelenné vált. A kisiskolák bezárásáról, az önkormányzati rendszer lassú, de szisztematikus felszámolásáról, a termőföld megszerzéséért indított MSZP-s harcról annyi szó sem esett, mint korábban.

Szomorú szenzációi lettek a parlament ez évi történetének az úgynevezett képviselői átülések is. Tóth András, Lengyel Zoltán, Császár Antal. Érdekes módon ezek feltűnően csak egy irányban zajlottak, a Fidesz padsoraiból a függetlenek, Lengyel esetében az MDF székeibe. Látszólag a függetlenekébe. Pénz, zsarolás, mismásolás. Működtek a bejáratott gyurcsányi eszközök. Az MDF lehallgatási ügyéről, Dávid Ibolya politikai manővereiről, az antalli hagyaték teljes és végső elárulásáról is szólni kellene e helyütt, de az már csak színesítette a műsort.

Ilyen állapotban érte a parlamentet a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, amely csak felerősítette az amúgy is meglévő és súlyos hazai válságot.

(Sinkovics Ferenc, Magyar Hírlap)