- Fél éve azt mondta lapunknak, olyan helyzet fenyeget, amely családok százezreinek életkilátásait rontja. A mostani válságra gondolt?

- Egy közgazdászt idézek, aki a Fidesz-frakció előtt tartott előadásában azt mondta: a válságnak nincsen pontos definíciója a közgazdaságtanban, de ettől még létezik. Valahogy úgy, mint a pornográfia esetében; annak sincs definíciója, mégis, ha látja az ember, sejti, hogy ez lehet az. Aki nyitott szemmel jár, tudja, hazánk egyre mélyebb szociális válságban vergődik. Az elmúlt hat év sikertelen gazdaságpolitikája a végletekig legyengítette Magyarországot. Gyors és mély változás nélkül a baj lavinaszerűvé válhat.

- Korábban a Fidesz a gazdasági nehézségek legkisebb jelére aláírásgyűjtésbe fogott, népszavazást kezdeményezett, demonstrált; most semmi ilyesmit nem tapasztalunk. Elfáradtak?

- Legutóbb a népszavazás sikeréhez másfél évre volt szükség. De van-e erre most elegendő idő? Azonnal cselekvőképes kormányra volna szükség. A parlamenti közállapotok történelmi mélyponton vannak, pedig a megoldás kulcsa az Országgyűlés kezében van. A kisebbségi kormány nem ér rá kormányozni, mert minden erejét a napi túléléshez szükséges ilyen-olyan többség összeszedése köti le. Egyik héten az SZDSZ-t, másik héten pedig az MDF-et vásárolja meg, vagy éppen független képviselőnek juttat júdáspénzt.

- Nem a tehetetlenségüket kompenzálják az efféle kemény nyilatkozatokkal? Nemrég például burkoltan arra szólította fel Simor Andrást, a nemzeti bank elnökét, hogy távozzon.

- A Magyar Nemzeti Bank függetlenségét tiszteletben tartom.

- Felér egy ultimátummal, hogy erélyesen követelte az alapkamat hatszázalékos csökkenését - noha az nemrég nőtt három, majd csökkent kétszer fél százalékkal.

- A háromszázalékos kamatemelés elhibázott volt. A helyzet egyszerű: ha ma egy vállalkozó hitelt akar felvenni, akkor 18-20 százalékos kamatot kell fizetnie a 10,5 százalékos alapkamat miatt. Mivel Magyarországon nincs olyan törvényes gazdasági tevékenység, amellyel ezt ki lehet termelni, két lehetősége marad: a feketegazdaság vagy az elbocsátás. 11-12 százalék körüli az a hitelkamat, amit nehezen ugyan, de ki lehet termelni, ehhez pedig mintegy hatszázalékos jegybanki alapkamat szükséges. Előbb-utóbb ide fogunk jutni, mert sem a kormány, sem a jegybank nem engedheti meg, hogy a gazdaság kiszáradjon. Addig is a vállalkozók és végső soron a magyar emberek milliói fizetik a jegybank és a kormány hibáinak árát.

- Ha ily mértékben csökken az alapkamat, kinek éri majd meg állampapírokat vásárolni, azaz finanszírozni a magyar államadósságot?

- Az IMF-hitel nyomán az állam külső finanszírozása a következő 17 hónapra biztosított. Ebben a kegyelmi helyzetben lehetne végre a nyilvánvalóan megbukott kormánypolitika helyett újszerű, a vállalkozó hajlamú és cselekedni képes magyarokat támogató politikát folytatni, s megakadályozni, hogy gazdaságunk tetszhalott állapotba ájuljon.

- A kormány mellett a Fidesz politikája is ellentmondásos. Úgy akarja a tőkepiacok bizalmát megszerezni, hogy közben a költségvetésre nehezedő nyomást szemlátomást nem csökkentené. Harcol például a 13. havi nyugdíjért...

- A szavahihetőségüket el nem játszott országokban valóban összefügg a pénzpiaci bizalom és az államháztartás állapota. Magyarország nem ilyen ország. A velünk szembeni bizalmatlanságnak nem gazdasági, hanem politikai okai vannak. Ez magyarázza, hogy noha a költségvetési hiány tíz százalékról három százalékra csökkent, mégis egyre magasabb kamatok mellett tudtunk hitelhez jutni a piacokon. Ideje megértenünk: a hazugság, a kiszámíthatóság nem gazdasági, hanem politikai kérdés. A bizalmat helyreállítani mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény előtt csak politikai változással lehet. A szavahihetőség hiánya rengeteg pénzbe kerül; a hozzánk hasonló méretű Csehország a külföldi hitelekért öt-hat százaléknyi kamatot fizet, mi meg 11-12 százaléknyit. Vagyis a hazug és reménytelennek ítélt kormány önmagában mintegy 500 milliárd forintjába kerül évente az adófizetőknek. Egy választás után megalakuló új kormány számára több százmilliárd forintnyi új forrás lehetősége nyílhat meg 6-12 hónapon belül.

- Tehát egy majdani, nyilván jobboldali kormány egyszerre állítaná helyre a bizalmat, szerezne új forrásokat, és tartaná fenn például a 13. havi nyugdíjat. Ambiciózus.

- Ez most nem a gyávák ideje, a valóság nem tűri a mellébeszélést. Három egymást követő évben is csökkent a nyugdíjak értéke. Magyarországon a havi átlagnyugdíj 300 euró körül van, márpedig ebből nem lehet megélni. A megoldás: olyan új egyezséget kell kötni, amely a munkát vállaló, dolgozó emberek és az állami ellátásból élők között jön létre. Állapodjunk meg abban: az ellátásból élők is támogatják a gazdasági növekedést serkentő, adót csökkentő, munkahelyet teremtő politikát, hogy a nyugdíjat és a segélyeket ne hitelből kelljen fizetni, hanem a magyar gazdaság termelhesse meg a forrásokat. A vállalkozók és a munkások pedig vállalják, hogy fenntartják a szociális egyensúlyt és biztonságot.

- A kormány ellentétesen döntött: a megszorítások a munkavállalókat, a vállalkozókat sújtják, az inaktívakat kevésbé.

- A kormány által bevezetett megszorító intézkedések mindenkit derékon vágnak. Pedig a nyugdíjasok, a tanárok, az orvosok, a tűzoltók, a vasutasok és a postások egyáltalán nem tehetnek arról, hogy a kormány először fel sem ismerte, utána pedig félrekezelte a válságot. Az európai országok sorra hozzák meg adó- és kamatcsökkentési döntéseiket, jelentik be növekedési programjaikat. A magyar kormány mégsem a sikerekkel kecsegtető európai utat választotta, hanem a kontinensen egyedüliként brutális megszorításokat léptetett életbe. Európában mindenki idejében észrevette, hogy a munkahelyek megvédése a legfontosabb feladat, de a parlamentben összetákolt költségvetés egyáltalán nem tartalmaz ilyen lépéseket. Négy reformra lenne szükség a válság legyűrése érdekében. Az adó- és járulékreform keretében általános és radikális adócsökkentést kellene végrehajtani. A fejlesztéspolitikai reform azt a célt szolgálná, hogy tízszerezzük meg a kis- és közepes vállalkozások részesedését az európai uniós forrásokból. A foglalkoztatáspolitikai reformmal leépíthető a bürokrácia, és rugalmassá tehetők a ma fojtogató szabályok. A kormányzati-politikai reform során végre felére kellene csökkenteni az országgyűlési és önkormányzati képviselők számát, valamint kimondani, hogy a mindenkori átlagbérnél nem lehet magasabb az állami cégek igazgatósági, felügyelőbizottsági tagjainak díjazása.

- A másik, mindenkit foglalkoztató téma a közbiztonság. Miért éppen a kiskunlacházi gyilkosság ügyében szólalt meg? Borzalmas bűntények máskor is voltak.

- A kiskunlacházi kislány meggyilkolása óta semmi sem olyan, mint korábban volt: átléptük a Rubicont. Azért élünk jogállamban, és nem hordában, mert azt reméljük, így megvédhetjük szeretteink és a magunk életét, tulajdonát. Magyaroknak, romáknak, szegényeknek és jómódúaknak is egyformán joguk van a védelemhez, hogy nyugalomban éljék az életüket. Ehelyett ma elvadult közállapotokat látunk magunk körül. Ennek alapvető oka, hogy a magyar állam elhagyta a szolgálati őrhelyét. Leépülőben van a rendőrség, és egyre több körzeti megbízott hiányzik vidékről. Háromezerrel kevesebb rendőr van, mint amennyit a törvény meghatároz, átlagéletkoruk alacsony, sokszor hiányzik az eredményes bűnüldözéshez elengedhetetlen tapasztalat. A meglévő állomány erejét megfeszítve igyekszik teljesíteni kötelességét, de megszorításokkal nehezítik a helyzetét. Minek kell még történnie, hogy a kormány rádöbbenjen vétkes könnyelműségére, arra, hogy az elkövetőket mentegető politikája nap mint nap életeket veszélyeztet?

- E bűncselekmények miatt egyre többen vizionálnak etnikai konfliktusokat. A balliberálisok szerint minden cigány áldozat, a szélsőjobb szerint minden roma bűnöző. A Fidesz szerint?

- A Fidesz hárommilliárd forint átcsoportosítását javasolta a költségvetésben új rendőrőrsök létrehozására és a körzeti megbízotti hálózat megerősítésére. Az MSZP és az MDF azonban lesöpörte az indítványt. Cselekvés helyett az MSZP - az SZDSZ-szel mély egyetértésben - rendre lefasisztázza a magyar népet, és a bűnözés helyett a fajgyűlölet ellen akar harcolni. Ugyanazon érem másik oldalán pedig ott találjuk azokat, akik szerint a bűnözés, az erőszak okai a cigányság faji tulajdonságaiban keresendők. Két szélsőség, két elhibázott nézet, két egymást fenntartó politika. Nekünk higgadtan, mind a cigányság életkörülményeinek, mind a bűnözők etnikai összetételének ismeretében, az egyedüli megoldást jelentő és békességet teremteni képes jogállami politikát kell folytatnunk: a védelem joga mindenkit megillet. Ezt a gondolkodást kellene törvény- és kormányzati erőre emelni.

- 2009 az európai parlamenti választás éve lesz. Nem tart attól, hogy mivel 2006 óta már több alkalommal jósolta a kormány közeli bukását - és tévedett -, szavazóik nem mennek el voksolni?

- Immár mindenki átlát a szitán, és tudja: hiába állítják a szocialisták egy-egy választásról, hogy semmiféle tétje nincsen, ennek éppen az ellenkezője igaz. Öt éve, 2004-ben is így érveltek, majd két hónap múlva megbukott az akkori miniszterelnök. A szociális népszavazást megelőzően azt ismételgették, hogy március 9-e után március 10-e jön, aztán felbomlott a koalíció. A demokráciának éppen az a leckéje, hogy minden választásnak komoly következménye van. Lehet, hogy nem rögtön és nem pontosan az, amit szeretnénk, de mindig van.

- Ám a választók egy része immár egy, akár választáson vagy népszavazáson győzedelmeskedő erőnek sem hisz. Inkább az összefogás, a kiegyezés vagy a nagykoalíció gondolatával rokonszenvezik.

- Összefogásra mindig szükség van. Egy nép, egy nemzet vagyunk, akkor is, ha vitáink vannak egymással. A kérdés mindig az, hogy miben is érdemes öszszefogni. Az emberek megsarcolásában ránk ne számítsanak. Mi nem veszünk részt abban a szocialista és SZDSZ-es játékban, amely a megszorításokat - pusztán azért, mert népszerűtlenek -, eleve felsőbbrendűnek és kitűnőnek tekinti. Majd populista minősítést kap minden, amire az embereknek szükségük lenne - emelkedő életszínvonal, biztos megélhetés, terjedő műveltség, javuló egészség. A társadalmi felhatalmazás nélküli hatalmi egyezkedések, az emberek kinyilvánított akaratával ellentétes politika - nevezzük őszödi reformoknak - korszakát ideje magunk mögött hagynunk.

- Még akkor is, ha a mély és fájdalmas átalakítások szükségességét akadémiai elnökök, nagyvállalkozók hangsúlyozzák - például a nemrég alakult Reformszövetségben?

- Számomra a Reformszövetség létrejötte is arra bizonyíték, hogy nagy a baj. Tiszteletre méltónak látom a kezdeményezést, régóta az a meggyőződésem, hogy a demokrácia elsősorban nem a pártok versenyéből áll. A rendszerváltoztatás idején a demokrácia azért lehetett vonzó, mert a bevonásról szólt, és a részvétel lehetőségével kecsegtetett. Márpedig ez magasabb rendű élet annál, mint amikor csak elszenvedjük a felsőbbség döntéseit. Persze ez is meggyőződés és hit kérdése. Büszke vagyok arra, hogy azok közé a politikusok közé tartozom, akiket ez a hit vezetett a közéletbe, s rendszerváltóknak tekinthetik magukat.

- A "bevonásról" a kisebbségi kormány más fogalmakkal rendelkezik. Mivel magyarázza, hogy nem kormánypárti képviselők hagyják ott az állítólag süllyedő hajót, hanem egykor ellenzéki képviselők kapaszkodnak fel rá?

- Ezek az esetek is bizonyítják, hogy - mint az életben minden fontos dolog - a politika is végső soron jellem kérdése. Én boldog Júdást még nem láttam. Az a nyomorult harminc ezüst előbb elfogadója zsebét, majd bőrét kezdi égetni. A kereszténydemokrata politika nem ideológia. Ezért nem fordulhat elő, hogy egyéni gyengeségeket vagy életvezetési problémákat emel világnézeti rangra. A mérce ott van a szemünk előtt, akkor is, ha gyengébb pillanatainkban szívesen elfordítanánk a tekintetünk.

- Nem lenne jobb, ha a Fidesz nemcsak a kereszténydemokrata politikában bízna, hanem saját káderkiválasztási gyakorlatát is javítaná?

- De igen.

- A miniszterelnöki megbízottá avanzsált Császár Antal a Fidesz listáján jutott be a parlamentbe. Márpedig ennek az összeállítása az ön felelőssége is.

- Valóban én hirdettem meg a Fidesz szövetségi politikáját, javasoltam a megállapodást a Vállalkozók Pártjával, s bátorítottam a bennünket eláruló elnökük képviselő-jelöltségét. De senki sem kecsegtetett azzal, hogy a pártelnöki munka csak örömöt, megbecsülést hoz számomra. Időnként a keserű poharat is ki kell inni. Rossz személyi javaslatot tettem. Tévedtem, és ez hiba.