Az orosz valutatartaléknak mintegy negyedrészét költötte idáig a kormány egyrészt a bankok, másrészt a rubel megmentésére, ám egyetlen ilyen intervenció sem hozta meg a remélt hatást. A külföldi tulajdonú moszkvai elemző központok azt is kifogásolják, hogy az orosz állam indokolatlan mértékű segítséget nyújt a Kremlhez hű oligarchák hatalmas külföldi hiteleinek törlesztéséhez, miközben nyomorba - nem ritkán a szó szoros értelmében pusztulásba - dönt milliónyi kisembert, aki Vlagyimir Putyinnak a tévékamerák előtt számtalanszor elhangzott biztatására minden megtakarított pénzét részvényvásárlásra költötte.

Márpedig ebből nem csak gazdasági gondok lehetnek. A The Washington Post felidézi egy hatvanöt éves nyugdíjas őrnagy esetét. Anatolij Sziszojev apja valamikor egy rakétakísérlet során halt meg, a fia pedig tizennyolc évesen esett el Csecsenföldön. A férfi a szovjet rendszer odaadó híve volt, és vakon hitt Vlagyimir Putyinnak, az erős Oroszország eleven megtestesítőjének. Amikor az államfő a nemzet gondoskodó atyjaként felhívta az ország polgárait, hogy megtakarított pénzüket fektessék be az elsődleges részvénykibocsátásba, Sziszojev napokig sorban állt, hogy harminchavi nyugdíja árából megszerezze a békés öregkorát biztosító "népi részvényeket".

Mára azonban a papírok értékük nyolcvan százalékát elveszítették. Sziszojevnek a nyugdíjából nem futja az egekbe szökő élelmiszerárakra, és mivel elbocsátották részmunkaidős biztonsági őr állásából, idejét azzal tölti, hogy régi orvosi könyveket tanulmányoz. Így próbálja gyógyítani súlyos szívbeteg feleségét, mert orvosra nincs pénze. "Soha többé nem hiszek senkinek" - mondta.

A történet, mint cseppben a tenger, mutatja a Putyin-rendszerre leselkedő veszélyt. A részvénykrachban érintett mintegy háromszázezer család pénzügyi összeomlása mellett milliókat sújt Oroszországban, hogy a helyi önkormányzatoknak a csökkenő termelés miatt megcsappantak az adóbevételei, s így a támogatás lehetősége. És akkor még nem beszéltünk a munkanélküliségről, amelyben már minden ötödik család érintett! Az orosz médiában központilag betiltott "válság" és "csőd" szavak így mindennaposak a lakosság körében.

Most üt vissza, hogy Putyin látványosan "magára húzta" az orosz államkapitalizmusnak mindenekelőtt a magas kőolajárakra alapozott sikerét - így az összeomlást is az ő személyéhez kapcsolja a lakosság. Meginogni látszik a volt KGB-seknek a politikai és gazdasági élet szoros kontrolljára, a szabadságjogok korlátozására, a cenzúrára - végső soron a szovjet korszakból jól ismert félelemre - és az államkapitalista gazdasági fellendülésre alapozott rendszere.

A ma már népes orosz középosztály tagjai, akiknek van mit veszíteniük, mostanában már nyilvánosan szidalmazzák a Kreml urait. Dmitrij Medvegyev elnök minapi beszédét félbeszakította egy bírálója, akit már másnap elbocsátottak állásából. Az alkotmányosság feltétlen hívének, lágy szívű civilnek beállított államfő fenyegető hangon lemondásra szólította fel Luzskov moszkvai főpolgármestert is, amiért felvetette, hogy a lakosság hatvanhárom százaléka a Putyin által bevezetett központi kinevezés helyett szeretne visszatérni a közvetlen kormányzóválasztáshoz.

Erről szó sem lehet. A Putyin nevével fémjelzett autoriter rendszer nem ismeri a kompromisszumot. Csak a megtorlás változatos eszköztárával reagál a bírálatra. Pedig az orosz történelem bő kétszáz éve, a Pugacsov-felkelés óta arra tanít, hogy a "hosszú tűrés" után arrafelé nagyon gyorsan bekövetkezik a lázadás. Éppen ezért keltett akkora visszhangot a minap Jevgenyij Gontmahernek a tekintélyes Vedomosztyi című napilapban megjelent A forgatókönyv: Novocserkasszk - 2009 című cikke. A szociológus az 1962-ben halálos áldozatokat követelő novocserkasszki munkásfelkelés előzményeit veti össze az Oroszországban ma kialakult helyzettel. Az orosz nyelvű blogokban ezernyi keserű kommentárral kísért írás miatt a Vedomosztyi szigorú megrovást kapott a hatóságoktól.

Szegény öreg Anatolij Sziszojev biztosan nem olvasta a párhuzamosságok miatt oly félelmetes prognózist. Ő arra gyűjt, hogy a beteg feleségével Németországba emigráljon. Ottani ismerőseitől ugyanis hallotta, hogy a hatalmas véráldozattal legyőzött náci hadsereg még élő veteránjainak hatvanszor annyi a nyugdíjuk, mint neki.