Gárdaingatás

A közös baj, közös remény / legvérszerintibb két szülőnk. Illyés Gyula e versbeli megállapítását nem a magyar és a cigány etnikum vonatkozásában tette, de ettől még igaz lehetne az utóbbi relációban is... Első fokon feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet a Fővárosi Bíróság. Vajon ez a még nem jogerős oszlatási kísérlet oszlatja-e a közös bajt, hizlalja-e a közös reményt?

Létrehozva: 2008. december 18., 07:23	nyomtat	küld

A közös baj egyik fele, hogy a magyar etnikum és a cigány etnikum egyazon hazában, egyazon uralom alatt vergődik. Bár Magyarországon 18 éve "tündököl" a népfelség elve, hárommillió koldus országa lettünk. A hatszázezres lélekszámú cigányság nagyobb része bizton beletartozik a létminimum alatt élők siralmas klubjába. A közös baj másik része, hogy a cigányság döntő hányadának a társadalmi integráció sem adatott meg; egyik virulens rétege pedig tettleges fenyegetettséget jelent a magyar és (az uzsora révén) a cigány etnikumra. S a közös remény? Az a közös felemelkedés volna.

A Fővárosi Főügyészség épp egy éve, figyelemre méltó körülménymezőben kezdeményezte a nem sokkal az előtt megalakult Magyar Gárda Egyesület jogi negligálását. A polgári per megindítására maga a kormányfő utasította a főügyészt. Akkoriban (is) a második Gyurcsány-kormánynak nagyon-nagyon kellett mutogatnia az ordas eszme ellen növesztett oroszlánkörmeit. Akár úgy is, hogy politikai nyomást gyakoroljon az igazságszolgáltatásra. Éppen általános sztrájk tört ki, az SZDSZ a koalíciós szakítás rémével operált. A per fogantatása tehát előrevetítette egy koncepciós eljárás és kimenetel árnyékát. Most az árnyék gazdája is megérkezett. Alakja böszme, szava gyurcsányi. Azt üzeni, hivatalosan egyetlen félelem létezhet csak, az antifasiszta. Mértékét és mikéntjét a mindenkori (azaz: a Gyurcsány Ferenc elnevezésű) miniszterelnök határozza meg, büntetett előéletű baloldali cigányvezetők és a Magyar Demokratikus Charta segédletével. De azt is üzeni, hogy két nagy, kimondhatatlan félelemnek reálisan erősödnie kell a többségi társadalomban. Az egyik félelem tárgya legyen maga a diktatórikus örökséggel és a közvagyonnal a maga javára jól sáfárkodó, adott esetben szemünkre célzó kormány. A másik bevallhatatlan félelem pedig illesse továbbra is azokat a cigány rétegeket, amelyekről Horváth Aladár úgy szólt a gyér chartatüntetésen: "a szegénység persze kriminalizál".

A szegénység nyár óta is nőtt, erre megoldás nincs. Helyette van ez a keddi ítélet. Bár az egyesület által létrehozott gárdamozgalom szereplői soha senkit nem bántalmaztak, a tanácselnök bíró mégis úgy ítélte meg, félelemkeltő mechanizmust működtetett a Jobbik-elnök szervezete. Masírozás, feketés, Árpád-sávos viselet és a cigánybűnözés emlegetése. Kétségtelen tény, hogy mind az egyesület, mind a jogilag feloszlathatatlan (csak osztódó) gárdamozgalom az egyre illegitimebb miniszterelnök oxigénpalackja. Akkor is, ha mindenütt, ahová kiszállnak, a tökéletesen hiányzó létbiztonság szinte egyetlen pótlékát jelentik.

A kormány most együtt örül az ő díszromáival, de ne felejtsük: a félezer hazai cigány telep felszámolására a 2009-re szóló központi költségvetésben nulla forintot terveztek! E zéró tolerancia meg is valósulhatott volna, ha Varga József fideszes cigány képviselő módosító indítványára a parlament ellenzéki része meg nem szavaz 1,06 milliárdot. A gárdaingatás első következménye: a vádlottá előlépett Kolompár Orbán kisebbségi önkormányzati vezető a testület karácsonyi közgyűlésén ovációt kiváltva adta tudtul: "Aki a roma út elé fekszik, azon át kell taposni, könyörtelenül!"

(Joó István, Magyar Nemzet)