Földünket folyamatosan éri a világűrből érkező kozmikus sugárzás, amelyben nagy energiájú töltött részecskék, elektronok és protonok száguldanak közel fénysebességgel. Szerencsére bolygónk légköre megvéd a kozmikus bombázás közvetlen hatásaitól. A légkörbe csapódó részecskék energiájuk nagy részét elveszítik, amikor kölcsönhatásba lépnek az atmoszféra molekuláival. Ilyenkor rengeteg másodlagos részecske születik, amelyek tovább száguldanak a felszín felé.

A felszínt elérő másodlagos részecskék és a vízmolekulák közt kölcsönhatás lép fel, ezért a sugárzást a felszínen speciális, vízzel töltött detektorokkal vizsgálják. Ilyen műszerek vannak a Los Alamos közelében levő Milagro Obszervatóriumban, ahol egy 60x80 méteres, 8 méter mély víztartály alá épült detektor működik.

Sok tisztázatlan kérdés van a kozmikus sugárzással kapcsolatban. Forrásuk éppúgy lehet saját galaxisunkon belüli, mint azon kívüli régió. A részecskék felgyorsításáért szupernóvák, kvazárok lehetnek felelősek, de a titokzatos sötét anyaggal történő, egyelőre ismeretlen kölcsönhatás is szerepet játszhat.

Egészen a legutóbbi időkig az általános nézet az volt, hogy a kozmikus sugárzás nagyjából minden irányból egyenletesen éri a Földet, de a legfrissebb kutatások szerint a sugárzás intenzitása a becsapódás irányától is függ. A kutatók az elmúlt hét évben a teljes északi égbolton több mint 200 milliárd kozmikus becsapódás légköri nyomát figyelték meg, és ennek a hatalmas adatmennyiségnek az elemzése után módosították a korábbi elméletet.

Az ATIC nevű műszeregyüttessel dolgozó kutatók nem sokkal a Milagro bejelentése előtt számoltak be olyan tartományokról, ahonnan jelentősebb mennyiségű kozmikus sugárzás érkezik. Az újonnan azonosított két forró folt a Milagro Obszervatórium adatai szerint az Orion csillagkép jobbjánál, a Taurus (Bika) csillagkép közelében, illetve a Gemini (Ikrek) csillagkép szomszédságában található.

Egyelőre nem tisztázott, hogy a Milagro és az ATIC felfedezése azonos kozmikus jelenséggel áll-e kapcsolatban, de mindkét esetben találtak egy olyan tartományt Föld közelében, amely jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A kutatást nehezíti, hogy a töltött részecskékre a Tejútrendszer saját, nagy kiterjedésű mágneses tere is hat, ezért a beérkezés iránya nem feltétlenül azonos a sugárzás forrásának irányával.