Azt már nem tudom elképzelni, hogy a sarlóval is képes lenne bánni, de hogy a - szabás-varrásban otthon nélkülözhetetlen - cikcakkolló már volt a kezében, az szinte biztos. Különben honnan juthatott volna eszébe a frappáns "cikcakk" hasonlat, amivel tegnap nyírta Orbán Viktor politikáját.

A Lendvai-féle cikcakkstratégia lényege, hogy a "cik"-nél a politikus - esetünkben Orbán - békülékenynek, a "cakk"-nál meg támadónak mutatkozik. Lendvai szerint Orbán csak azért nem ment el tárgyalni Gyurcsányhoz, mert éppen a "cakk"-nál tartott.

Ildikó asszony nem óhajtotta hosszasan elemezni a Fidesz politikáját, mint mondta, "most nem ez a prioritás". De azért még egy sarlónyit odasuhintott Orbán Viktornak, hogy nyugodtan leülhetett volna a miniszterelnökkel, "nem kellett volna attól tartania, hogy a találkozó azt a látszatot kelti, mintha a kormányhoz lenne köze, mert a megbeszélés azt üzente volna, hogy Orbán Viktornak az országhoz van köze, s ez a látszat (sic!) nem ártott volna neki".

Nahát! Most, hogy a szocialisták és álellenzéki koalíciós partnerei, a még előzetesbe be nem csukott szabad demokrata politikusok megszavazták a költségvetési törvénynek nevezett, az IMF szája íze szerint összeállított brutális megszorító csomagot a magyar nép elleni "cakk" jegyében, szóval most Lendvai és Gyurcsány is visszatért a "cik"-hez, engedékeny, békülékeny hangot ütnek meg, együtt gondolkodásra hívnak, összefogásról beszélnek.

A pénzügyi egyensúly megteremtéséhez ők megszorító, népnyomorító politikát választottak, szemben a Fidesz által javasolt és az unió más országai által követett gazdaságélénkítő, fogyasztásösztönző politikával. És most osztoznának a Fidesszel a választott rossz politika várható következményei miatt előbb-utóbb bekövetkező politikai felelősségre vonásban. Nyilvánvaló, hogy Lendvaiék már a saját bőrükön kezdik érezni, elfogyott a magyar választók és a külföldi befektetők bizalma. Nem lesz több IMF-hitelcsomag, és képtelenség, hogy még egyszer át tudják verni az embereket egy demokratikus választás során.

A szocialistáknak nem ártana megfontolni Sólyom László köztársasági elnök véleményét, miszerint "napi alkukon élő kisebbségi kormánnyal nehezen lehet hosszú távú programot alkotni, még kevésbé lehet végrehajtani a drasztikus átalakításokat azok minden keservével és társadalmi feszültségével".

Lendvai Ildikónak és pártjának tudomásul kellene venni, ha meg akarják őrizni a látszatot, hogy van még valamennyi közük ennek a "kurva országnak" a népéhez, hogy a parlamenti matematika mai állása és a társadalmi támogatottságuk között nagyon tágra nyílt a cikcakkolló.

Magyarán: a cikcakkstratégia úgy is megvalósulhat, hogy ha békülékenyen nem engednek a most még csak sztrájkokkal figyelmeztető nép akaratának, akkor keményebb lépésekre is felkészülhetnek.