Ebből fakadóan neki édes mindegy, honnan jön a pénz: ha az adóelkerülésre és pénzmosásra szakosodott offshore cégek juttatják vissza Magyarországra a tisztességtelenül kivitt, rosszabb esetben elrabolt pénzeket, akkor az is nagyon jó. Csak jöjjön a "zsé". Immáron semmi nem számít: ha adózatlan, törvénytelen pénzeket kap meg az állam, az sem baj. Csak kapja meg.

Mit is üzen ezzel a Gyurcsány-kormány a magyar társadalomnak? Azt, amit eddig is tudtunk, de most megkaptuk karácsonyra ajándékul: ha kellően nagy pénzeket mosol tisztára a Kajmán-szigeteken vagy éppen Cipruson, akkor te nyerő vagy. Akkor egy idő után állami engedéllyel is használhatod a pénzedet, cserébe vegyél egy részéből állampapírokat. Durvábban fogalmazva: a magyar állam zászlajára tűzte, hogy ha átmosott, törvénytelen pénzekből ő is kap, akkor nyugodtan lehet adót csalni és pénzt eltüntetni. Vagyis, a napokban elfogadott törvény alapján - mely az offshore cégekben tartott pénzek büntetlen hazahozatalát megengedi - az állam maga is pénzmosodává vált. Hogyan is mondta Szent Ágoston sok száz évvel ezelőtt? Erkölcs és igazságérzet nélkül az állam nem más, mint közönséges rablóbanda.

A szocialista kormányzat, Gyurcsány Ferenc, Kis Péter, Bajnai Gordon és a többiek nem látnak problémát ebben a parlamenti döntésben. Ahogy elnézem, fel sem merült bennük, hogy mélységesen igazságtalan és erkölcstelen döntést hoztak azokkal szemben, akik bérből és fizetésből élnek, s rendesen fizetik adóikat; s ha, mondjuk, pár ezer forinttal elrontják az adóbevallásukat, kemény APEH-büntetésekre számíthatnak. A kormány üzenete tehát egy társadalomfilozófia, melynek lényege könnyen összefoglalható és megérthető: minél gátlástalanabb, korruptabb, törvénykerülő szélhámos vagy, azaz minél nagyobb pénzt rabolsz el, annál többre viheted. Sőt, még a végén te leszel az, aki meg is dicsőül, hiszen az állampapírok megvételével megsegítetted az államot az ő nagy bajában.

Ez egetverő botrány, de a legnagyobb bánatom mégsem ez, hanem hogy ebben az országban egy ilyen törvény meghozatalának hírére sem háborodnak fel tömegesen az emberek. Nem is tudnak róla. Vagy aki mégis, annak semmilyen érdemi reakciója nem lesz. És ez az igazi nagy baj ma Magyarországon. Ez a mérhetetlen apátia, ez a mérhetetlen érdektelenség. Hogy mindenki úgy gondolkodik: majd én valahogy megúszom, majd én valahogy a felszínen maradok. Jellemző a magyar társadalom állapotára, hogy a felmérések és a tapasztalatok alapján az ország döntő részének nincs válságtudata.

Pedig lenne ok a felháborodásra, különösen, ha azt a meg nem erősített, de eléggé hitelesnek tűnő információt is hozzáadnánk mindehhez: állítólag a szocialista milliomos/milliárdos politikusok szeretnék végre az egzotikus tájakon elhelyezett pénzeiket még egyszer átmosni, mégpedig most már jogilag tisztára mosni. A hírek szerint az elvtársak pénzei elsősorban Cipruson landoltak - de hozzá kell tennem, lehet, hogy mindez teljességgel légből kapott információ. Nagyon szomorúan kell mondanom: Hankiss Elemér nagyszerű ötlete, a "Találjuk ki Magyarországot!" mozgalom évekkel az első felvetés után megvalósult. Ám sajnos nem egészen úgy, ahogy a kiváló szociológus gondolta volna. Létrejött egy Magyarország, amelyet a hatalmon lévő politikai elit "talált ki". Ez nem más, mint a totális rablás rendszere, amely immár intézményesült és törvényesült.

Persze nem csak az offshore cégeken átmosott pénzekből következik az intézményesítés, ennek már előzményei vannak: a párt- és főként kampányfinanszírozás cinikus, betarthatatlan szabályai; a politikai szférában az állás- és pozícióhalmozás Nyugat-Európában elképzelhetetlen lehetőségei; a képviselők eleddig teljesen adózatlan költségtérítései (mostantól elképesztően alacsony, 15 százalékos adó "sújtja" a térítéseket); az ország lélekszámához képest igen nagy parlamenti képviselői létszám és így tovább. Mindezek már önmagukban jelzik egy "rendszer" kialakulását, amelynek teljesen logikus folyománya az átmosott offshore pénzek állami legalizálása.

De van még egy dolog, amely szimbolizálja ennek az új, "kitalált" Magyarországnak a velejét. Ez pedig a Strabag-sztori. Mi is történt itt? Nem más, mint hogy osztrák lapok, osztrák újságírók jártak utána a Strabag-beruházásoknak meg a hozzá kapcsolódó ügyleteknek, és kiderítették, ráadásul dokumentumokkal és vallomásokkal támasztották alá, hogy az osztrák építőipari cég magyar pártoknak juttatott pénzeket, elsősorban az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. Többek között egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a "lop-stop"-ot hirdető, makulátlan Kuncze Gábor többször találkozott nevezett cég embereivel Bécsben. Bizonyára azért, hogy elmagyarázza nekik: lopni és korruptnak lenni csúnya dolog, ezt meg se merjék próbálni. S mivel az ilyen igazságokat nem lehet elégszer ismételni, ezért kellett többször is találkozni jelzett cégvezetőkkel, akik egyre inkább hajlottak a lopás csúnyaságával kapcsolatos Kuncze-prédikációk interiorizálására...

Ami azonban a legmeglepőbb fejlemény: egy hetilapon kívül senki, egyetlen magyar politikai szervezet, közéleti szereplő sem érdeklődik a "tálcán kínált" korrupciógyanús ügyletek iránt. A Strabag-ügy olyan, mintha nem is lenne...

Félek, lassan Magyarország is olyan lesz, mintha nem is létezne.