- Hétről hétre változnak a hatalmi erőviszonyok Ukrajnában. A közelmúltban még az is felvetődött, hogy előre hozott választások lesznek, a legfrissebb hírek szerint mégis új kormánykoalíció alakult Kijevben, amelynek a törvényességét máris vitatja a Régiók Pártja. Ha mégsem lesz előre hozott választás, marad a bizonytalanság. Mit jelent mindez a kárpátaljai magyarságnak?

- Az előre hozott választások valószínűsége fokozatosan csökken, az intrikák azonban új helyzetet idézhetnek elő. Mivel a jelenlegi kárpátaljai politikát a Baloga-klán dominálja (az elnöki hivatal vezetői pozíciója révén), ha az veszítene a kijevi hatalmi harcokban, az Kárpátalján is átrendezhetné az erőviszonyokat.

- Tegyük fel, hogy mégis lesznek előre hozott választások. Ebben a helyzetben milyen kihívások elé állhat a kárpátaljai magyarság?

- A legnagyobb probléma abból adódik, hogy a kárpátaljai magyar nemzeti közösség nem elég nagy méretű ahhoz, hogy a legcsekélyebb eséllyel is részt vehessen a parlamenti választásokon. Ennek következtében, amikor nincs helyhatósági választás - amelyen a magyar pártok önállóan is el tudnak indulni -, mindig úgy tevődik fel a kérdés, hogy melyik párt listáján induljon esetleg magyar jelölt.

- Amikor még esélyes volt, hogy december elején előre hozott választások lesznek, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) máris jelezte, hogy a parlamenti hely megszerzéséért választási együttműködést vár a KMKSZ-től. Reális ez az elvárás?

- Általában két választási lehetőség van. Az egyik, hogy az UMDSZ valamelyik esélytelen párttól ajánlatot kaphat, mint például az Ukrán Szocialista Párttól. A másik variáns az lehetne, ha a Régiók Pártját vezető Viktor Janukovics tenne valamilyen ajánlatot. Ez most hipotetikus, hiszen majd megmondják, mi a tényleges helyzet. Abból ítélve, hogy a sajtóban üzentek tárgyalási készségükről, arra lehet következtetni, hogy komoly javaslat nem is volt, hanem csak egy már nagyon sokszor eljátszott sajtókampánynak voltunk a célpontjai. Jelesül, hogy már megint a KMKSZ makacskodása miatt nem valósul meg a magyar egység.

- És ez igaz?

- A KMKSZ értelemszerűen mindig a magyar közösség érdekeit tartja szem előtt. Annak az alapján tudnánk a lehetőségeinket megfontolni, ha lenne valamilyen jelentős hozadéka valamiféle választási együttműködésnek egy ukrán párttal. De sorra véve a lehetőségeket, van egy Janukovics-féle oroszbarát párt, amelyben nincs különösebb keresnivalónk. Van egy Nyugat-barátnak elkönyvelt, de egyértelműen soviniszta irányvonalat követő másik tábor, Viktor Juscsenkóval és Julija Timosenkóval. Vannak a kommunisták, akik még szintén bekerülhetnek egy új parlamentbe, de erről értelemszerűen nincs is mit beszélni. Van még egy törpepárt, a Vlagyimír Litvin-féle, de ez megint nem egy reális alternatíva. Mi mindig a konkrét helyzetet elemezzük. Eszerint pedig a lehetséges pártoknak a száma igen korlátozott, és a velük való esetleges együttműködés a már említett korlátokba és megfontolásokba ütközik. Alkalmi együttműködésre bárkivel készek vagyunk, stratégiai partnerünk viszont nincs, mivel nincsenek elvi alapon politizáló, legalább az elemi tisztesség szabályait, saját adott szavukat tisztelni képes politikai erők Ukrajnában.

- Hogyan lehetne elérni mégis, hogy a kárpátaljai magyarságnak képviselete legyen a kijevi törvényhozásban?

- Akkor lenne igazi parlamenti képviseletünk, ha a választási törvény lehetővé tenné, hogy a magyarok mindenkinek a beleszólásától mentesen élvezzék ezt a jogot. Vagy egy magyar többségű választókörzet segítségével (ez volt a helyzet 2006-ig), vagy ha eltörölnék az etnikai pártok esetén a háromszázalékos küszöböt. Az, hogy valaki egy magyart átvesz a listájára, csak a pótléka lenne a tényleges, a szó szoros értelmében vett magyar képviseletnek. Az, hogy mennyire hatásos, vagy nem hatásos pótlék, attól függ, hogy komoly, elismert magyar szervezet embere kerül-e fel arra bizonyos a listára a magyar szavazatokért cserébe. Ilyen módon ez mégiscsak a magyarság politikai súlyának az elismerését jelentené. Ha valaki egy nem bejutó helyre odatesz dísznek egy magyart, az a magyar képviselet paródiája. Ebben a KMKSZ nem partner.

- Miként lehetne a gyakorlatban is megvalósítani a kárpátaljai magyarság érdekvédelmét? Helyi szinten?

- Ott is vannak választások. Be lehet kerülni a megyei, a járási tanácsokba, a helyi önkormányzati testületekbe. Ez meg is történt. Minden az erőviszonyoktól függ. Például Ungváron vagy Nagyszőlősön, ahol harminc-negyven százalékos a magyarság aránya, valamint megyei szinten is jelentős pozíciókat tudtunk szerezni.

- Támogatja-e a KMKSZ a ruszinok autonómiatörekvéseit?

- A kárpátaljai magyarok szimpatizálnak a ruszinokkal, így a KMKSZ-frakció is pozitívan szavazott a megyei tanácsban a ruszinok elismeréséről. Komolyan vehető politikai érdekképviseletük (mondjuk egy párttal) azonban nincs Kárpátalja szláv őslakosainak, így az autonómiához hasonló súlyú kérdésekhez nincs kivel együttműködnünk.

- Milyen a kárpátaljai magyarság gazdasági helyzete? Vannak-e vállalkozói, van-e nekik meghatározó szerepük?

- Az ukrán gazdaságot oligarcháknak nevezett maffiózók uralják. Magyar nemzetiségű oligarcha nincs. A magyarok ugyanolyan helyzetben vannak, mint a többiek: a határ menti "kiskereskedelem" helyzetének alakulása, illetve a magyarországi vendégmunka-lehetőségek adnak valamennyire sajátságos jelleget a határ menti régiónak. Mindkét vonalon szűkülőben vannak a lehetőségek.

- Leginkább a magyar nyelvű oktatással vannak problémák Kárpátalján. Jelenleg mi a helyzet ezen a téren?

- A magyar nyelvű oktatás Kárpátalján megroggyant. A felvételizés rendjének a megváltoztatása mérte rá a döntő csapást, ami inkább közvetetten hatott. Nem úgy, hogy ennek következtében iskolákat zártak be, hanem tömegesen riasztották el a magyar szülőket attól, hogy magyar iskolákba írassák a gyermekeiket. A magyar oktatási rendszer menthetetlen, legfeljebb újjáépíthető. Talán lesz rá esélyünk, hogy valamilyen formában újjáépítsük.

- Ez ügyben Budapest megkerülhetetlennek tűnik.

- Igen. Budapest mindenképpen kikerülhetetlen tényező. Tekintettel a számarányunkra, vagyis 150 ezer magyar egy 46 milliós országban, amely ráadásul távolról sem tekinthető jogállamnak, nem lehet meg a szükséges önsúlyunk. Addig nem vesznek számításba, amíg nem számolnak Magyarországgal mint külpolitikai tényezővel. Ha azonban az uniós és NATO-tag Magyarország fellép az érdekünkben, az sem biztos, hogy elégséges, de mindenképpen a szükséges feltétele annak, hogy legalább a siker esélyével tudjuk érdekvédő tevékenységünket folytatni.