fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
KGB-s idők szólama
2008. december 27., 10:14
A randevú elmaradt. A költségvetési törvény elfogadása után a miniszterelnök találkozóra hívta az ellenzék vezérét. Az invitálás célja nehezen volt értelmezhető, Orbán Viktor sem tudott vele mit kezdeni. A 2009. évi költségvetési törvény megszavazásával az ország pénzügyi mozgástere a 2010-es választásokig eldőlt.

A háztartások fogyasztási kiadása 3,8 százalékkal csökken, az infláció négy-öt százalék, a munkanélküliség nyolc százalék körül alakul - egyszázalékos gazdasági visszaesés esetén. Ha nő a zuhanás mértéke, akkor tovább romlanak az életszínvonal-mutatók.
Miért asszisztálna ehhez a Fidesz? A parlamenti szavazáson a balliberális többség kérlelhetetlenül leszavazta az ellenzéki párt módosító javaslatait. Parlamentáris keretek között a jövő évi költségvetés felett további vitát nyitni már értelmetlen. Egyébként nem is lehet.

A kérdés persze nyitott: mit akar Gyurcsány Ferenc egy ilyen - célját és kimenetelét tekintve homályos - összejövetellel elérni? De lássunk világosan! A gazdasági recesszióval hadakozásban jelenleg két közgazdasági lehetőség van. Az amerikai jegybank és az Európai Központi Bank inkább az infláció gyorsulását és a költségvetési hiány növekedését kockáztatja, de megmentik az autógyárakat. A hiány terhére növelik a családok és a vállalkozások támogatását, mérséklik a kamatot és az adókat. A gazdaság felpörgetésének ráadásul kedvez a harmincdolláros hordónkénti olajár, így a költségvetési kiadások növelésével az infláció sem szaladhat el különösebben. Más a helyzet a magyar kormány válságkezelésével. Néhány nappal ezelőtt Joseph Daul, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője találóan mondta: "a magyar kormány az európai szocialista kormányok gyakorlatával (is) szembemegy". Magyarországon magas a kamat, sok az adóelvonás, visszavették az állami támogatásokat, így nem lehet a gazdaságot beindítani. A 2008. negyedik negyedévi GDP-adatok alapján Magyarországon egy százaléknál súlyosabb gazdasági visszaeséssel kell számolni jövőre. A kormány válságkezelési technikája "egyedülálló" a világban - a kudarca borítékolható. A helyzet pattanásig feszült. Ezzel a költségvetéssel, ezzel a gazdaságpolitikával százezrek veszítik el a munkahelyüket.

Történelmi gyökerei vannak Gyurcsány Ferenc manővereinek. Egy tudományos konferencián ukrán barátaim az egyik kevésbé átütő erejű előadó gazdasági okfejtésére csak annyit mondtak: "maszkirovka". A szövegkörnyezetből kikövetkeztettem, ez valami olyasfélét jelent, hogy félrebeszélés, ködösítés: ugyan "mondd már a lényeget is, ne csak mellébeszélj". Aztán egyik professzor kollégám történelmi példázattal világosított fel. A "maszkirovka" eredetileg a KGB-s időkből származik, a volt Szovjetunió titkosszolgálatában elterjedt szakkifejezés, melynek jelentése: az álcázás és a megtévesztés együttesen alkalmazott módszere.
Gyurcsány Ferenc kommunikációjában a KGB-s idők kísértenek. Szólama: hitessük el, hogy nem lesz válság, aztán ha lesz, kenjük az amerikaiakra, végül is onnan gyűrűzött be, és semmiképp ne valljuk be, hogy mi okoztuk. A kotta ugyanaz, mint a szocializmus idején. Nálunk nem volt infláció, aztán amikor lett, az csakis Nyugatról gyűrűzött be. Amikor nem tudtak mit kezdeni sem az inflációval, sem a tervgazdasági rendszer összeomlásával, akkor a vesztett helyzetből is busás hasznot húzott az egykori politikai elit - a spontán privatizáció révén, fennen hirdetve, hogy jobb idők jönnek majd. De nem jöttek, legalábbis nekünk nem.

Most válság van újra, és a kormány pénzügypolitikája az enyhítésben fabatkát sem ér. Világos, hogy a 2010-ig kijelölt, költségvetési törvénnyel megszavazott gazdasági pályát a Fidesz a mai parlamenti keretek között - előre hozott választások nélkül - érdemben már nem korrigálhatja. Így nem másról van szó, mint a balhé elviteléről, a felelősség lerázásáról, elkenéséről. Gyurcsány Ferenc változatlanul az integráló, a nemzetért aggódó kormányfő szerepében próbál tetszelegni, és el akarja hitetni, hogy képes félretenni a politikai fenntartásait. Valójában a hibás gazdaságpolitika következményei elől szeretne menekülni. Már amennyire teheti. Mert az ellenzék vezére nem most jött le a falvédőről.

Végül is jól látható, hogy az MSZP és a Fidesz gazdaságpolitikája között fényévnyi a távolság. Az egyik már megbukott. A másiknak pedig hamarosan eljön az ideje.

(Lentner Csaba)