Most, hogy szegény rokonként eurót kell váltanunk, ha átruccanunk Szlovákiába, csak csodálom, hogy a nemzetvezető kommunikációs csapatának még nem jutott eszébe a magyarázat: Gy. F. olyan nagy hazafi, hogy ragaszkodik a forinthoz, hiszen ez függetlenségünk egyik fontos jelképe. Böngészgetem a 2008-ra vonatkozó életminőségi indexet, vigasztalásul. Magyarországon például eszerint százszázalékos a szabadság, Zimbabwében csak nyolc-, sőt Romániában is csak 92 százalékos, a maradék nyilván a magyarokra vonatkozik. Vatikáni adatsor nincs, az viszont új hír, hogy a pápai állam ezentúl nem fogadja el automatikusan az olasz törvényeket, mivel azok közül egyre több ellenkezik a katolikus tanítással. A magyar törvények jelentős része szintén ellentétes a keresztény alapelvekkel (sőt a józan ésszel is), kár, hogy nincs legalább egy városállamunk, ahová elmenekülhetnénk Lendvai Ildikó, Horn Gábor és Herényi Károly elől, akik a Népszabadságban értékelték a múlt évet. Ildikó meghirdette a "soha többé leegyszerűsített tőmondatok" elvét, vagyis "nem szabad többé a politikai mumusok és a varázslók meséiben hinni". Én sohasem hittem Mumus néninek, amúgy pedig jelzem, a tőmondaton már nincs mit egyszerűsíteni. Tanulni, elvtársnő, tanulni! Bár későnek tűnik.