"Elmúlának az ünnepek, de nem múla el a bájgli" - írta pár évtizeddel ezelőtt históriás énekében Tabi László. Bizony, van még az ausztriai sípályákon bájgliző miniszterelnöknél is. Ilyenkor szokott politikai vitairatokat készíteni majszolás közben. Ha nincs szerencsénk, az eredménnyel egy egész hetet el fog tilitolizni az ATV-Napkelte-Klubrádió bermudaháromszögben.

Karácsony előtt a kormányzati kommunikátorok még lefuttatták Gyurcsánnyal a kötelező köröket. Ebből kifolyólag csárdást táncolt nehéz sorsú gyerekekkel, majd ahogy az MTI fogalmazott: engedte magát fényképeztetni. A kép óriási: áll a miniszterelnök az ország házának kapujában és jópofizik. Erre van ideje válság idején. Hát nem ennivaló? (Ha még bájgli nincs...)

Szánhatnánk is, hiszen akkortájt kijön, kiszivárog, kipatakzik egy a vájtfülüeknek szánt elemzés a szocialista párt berkein belülről, arról, hogy már a párt számára is lejött: rendkívül nagy zakó készül az Uniós választásokon.

Tudják az a fajtája az elemzésnek, amiben meg nem nevezett szocialista párttagok elmondják a véleményüket, arról, hogy mi is a helyzet. Ez a műfaj a legjobb arra, hogy valaki üzenjen valakinek. Az, hogy ki üzen kinek, nagyjából a cui prodest elvének megfelelően nagyjából körülírható.

Szóval már odaát is tudják, hogy a népszavazás után jön a második nagy maflás. És ez most már egzisztenciális kérdés. Nagyjából minden szoci maradna Brüsszelben, és a fél parlamenti frakció utánuk menne. Az egy lényegesen kellemesebb állás őszödi beszédek és választók nélkül, és listáról legalább 5 évig jogerős. Addig meg akármi is történhet itthon. Fletó is visszamehet kádkorundot készíteni, meg "*rva jó" esszéket írni a modern baloldalról - "imádná csinálni" és mi is imádnánk, hogy ezt csinálja - ezalatt meg megtalálhatják az új szoccer megmentőt, meg minden.

És itt jön a nagy kérdés, hogy mekkora lesz az arány? Hány embernek kell hazajönnie vagy ki se mennie? Az elemzés szerint "a párt" jelenleg azzal számol, hogy 3-5 helye lesz a választások után. A 22-ből. A többi az a Fideszé. Sem az MSZP farvizén bejutott SZDSZ, sem az MSZP farvizén bejutott MDF nem rúg labdába.

Elhihetjük-e, hogy a vérveres kemény mag csak ennyire lesz elég? Elhihetjük-e, hogy akik a politikát, a közéletet és a nemzet sorsát egy a tévében menő szappanoperának élik meg, ahol mindig a kedvenc szereplőnek kell drukkolni, függetlenül attól, hogy mit műveljen éppen, nem fognak a családostul a parlament előtt szánalmaskodó új miniszterelnökre szavazni? Avagy más megközelítésben: elhihetjük, hogy Gyurcsány Ferenc nem tudja bekötni a cipőjét? Nem, én nem hiszem - bár ne legyen igazam.

"Ha azt mondjuk, hogy nem tudja bekötni a cipőjét, és mégis beköti, akkor elment a meccs" - mondja C.J. Cragg a baloldali politikagyártók kultszappanoperájában, az Elnök embereiben. Valószínűleg Gyurcsány erre játszik: ha ár vagy -adóemelést ígérünk és aztán csak a fele lesz, akkor mindenki fellélegezhet. Ha nem verik őket agyon, csak félholtra júniusban az már komoly győzelem lehet - gondolhatják odaát.

Parlamentáris következményei amúgy sem lesznek - Fletó velejéig nem demokratikus gondolkodású illető. Amíg az MSZP nem szedi le onnan, addig nem megy. Mit is üzent, mielőtt nekivágott a hegyeknek? Nincs kisebbségi kormány! - mondta arra az esetre, hogyha valakinek még lennének illúziói akár az MDF, akár az SZDSZ tekintetében.

Ám ez a vereség, egy újabb komoly vereség lesz - bármennyire is megpróbálják majd az ellenkezőjét mutogatni már jó előre párton belül és kívül. A következő hat hónapban a félrekezelt válság mellett ezzel fog bíbelődni a teljes politikai osztály. Az utána következő 6 hónap meg majd a választási kampányra való készülődést hozza. Lehet itt még teszetoszáskodni, de rövidesen eljön az igazság pillanata. Nem csak Brüsszelből lehet kimaradni, hanem az ország házából is.

Ez vár Fletóra, ha megette a bájglit.