Mert a bukott diák gyűlöl gondolkodni. Ha törvényt hozhatna, sokadmagával, hát azoknak az embereknek kedvezne, akiknek nem kenyere a felelős, konzekvens, etikus magatartás, akik számára nyűg, ha tetteik következményét, vagy akár csak a holnapot emlegetik.
A bukott diákot ugyanis legkevésbé a holnap érdekli. Ki nem állhatja, ha figyelmeztetik: előbb-utóbb vége lesz ennek a pünkösdi királyságnak, a végtelenségig nem lehet kedvezni a kötelességüket kerülőknek, s egyszer majd neki is felelnie kell. Méghozzá az egész osztály színe előtt.
Nem szereti a tegnapot sem, bosszantja, ha buta csínyeit, kicsinyes bolti lopásait, sunyi, az egész osztályt bemártó árulásait az orra alá dörgölik. Ilyenkor idegesen szuszog, a szemeit forgatja, s az órát lesi, hogy mikor csöngetnek már ki vagy be, mikor jön el az ő ideje végre.
A bukott diák a jelent szereti: ostoba vigyorral eljátszani a mások pénzét, gyorsan, álszent arcot vágva, hogy a kifosztottaknak ez föl ne tűnjön.
Ha a bukott diák uralhatná a törvényhozást, a múlt és a jövő bármely, őt érintő fölemlegetése mellett a legkevésbé azokat szívlelné, akiknek elszámolással tartozik, akik korlátozhatják őt, vagy szóvá teszik gnóm botladozásait.
Ki nem állhatná például a köztársasági elnököt. Ki ez, vakarná kócos kobakját, ki ez a fura alak, aki már megint keresztbe tesz itt nekem? Kétszínű jellemének megfelelően ezt a kérdést nem így tenné fel, ám éjszaka gúnyrajzokat firkálna a parlament falára, s közben maga is torz arcokat vágna, felfújva dagadt képét. Firkáit később a média véleményének nevezné, öntelten hivatkozna rá. Azt hinné: senkinek nem tűnik fel, hogy az irkafirkákat voltaképpen ő maga mázolta föl.
A másik hatalmi ágat, ha egy módja van, megpróbálná legalább egy kicsit megalázni, semmibe véve annak véleményét. Ha ez valakinek nem tetszene, hát ki-kiengedné hangját, melyben megcsikordulnának a mutáló diktátor szólamai.
Ha a bukott diák a törvényhozás soraiba beszabadulna, a legjobban a mindenféle ügyészek, alkotmánybírák, elnöki vélemények mellett azt rühellné, ha rajtakapnák: csak azért nem vágták meg számtanból, mert a buktatás tilos volt a Kádár-rendszer elemi iskoláiban.
Ha a bukott diák törvényt hozna, s abban kiemelt helyen az szerepelne, hogy 2X2=5, akkor azt a jóságos Úristennek sem ismerné el. Viszont gyorsan bűnbakot kerítene. AZ ELŐZŐ KÓMÁNY VÓT!!! - bömbölné rekedtes hangon, és toporzékolva rohanna is a parlament falához, hogy ha ott akad még szabad hely, telefirkálja.
Gyorsan rájönne, hogy nem kell mindenféle, szorongást hozó fejtörésbe mélyednie, például, hogy egy-egy lépése eléri-e a kellő hatást, vagy hogy nem szembesítik-e választási ígéreteivel. Ez az előző kormányos szöveg ugyanis minden mondata kezdetén és végén szerepelne, s egy idő múlva már hihetetlenül utálná emiatt az előző kormányt.
Úgy érezné, hogy ez az egyetlen, ami akadályozza őt az ország sikeres kormányzásában.

Udvardy Zoltán - mno.hu