-A pénzügyi tárca melyik intézkedése hozta ki leginkább a sodrából 2008-ban?

- A Pénzügyminisztérium politikai vezetését minősíti az a kapkodás és fejetlenség, amelyet az adótörvények és a költségvetés benyújtása során művelt. A költségvetést négyszer (szeptember 29-én, október 18-án, majd november 2-án és -án), az adótörvényeket kétszer (szeptember 19-én majd október 28-án) terjesztette a parlament élé. S mindezt olyan körülmények között, hogy képviselőknek gyakran kellett úgy véleményt formálniuk a tervezetekről a parlamentben, illetve a szakmai bizottságokban, hogy azok már érvényüket vesztették, mert a minisztérium időközben egy újabb változatot nyújtott be. Ezt nem lehet szimplán a begyűrűző válsággal magyarázni. Már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettük Veres Jánost és a kormánypárti képviselőket, hogy a válság nem áll meg az országhatárnál, s az igen gyenge gazdasági alapokon álló országokat, mint amilyen miénk is, erőteljesebben sújtja. Nem hitték el. A kapkodást a törvénytervezetek mind tartalmi, mind kodifikációs színvonala megsínylette.

Hónapokkal ezelőtt kellett volna lépni

- Ön szerint szükség volt a 20 milliárd euró értékű hitelcsomagra, azt az ismert feltételek mellett el kellett fogadnia a kormánynak?

- Ha sarokba szorul az ember, akkor már csak a kezét teheti fel, s várhatja kiszolgáltatottan a megmentőt. Az "igazság teljes kibontásához" - hogy eufemizmussal éljek - sosem elegendő a pillanatnyi helyzet felvillantása. Hónapokkal ezelőtt lehetőség nyílott volna arra, hogy a kormány egy jól megtervezett konszolidációs és gazdaságélénkítő csomaggal, valamint ehhez illeszkedő költségvetési politikával enyhíthesse a kialakulóban lévő válsághelyzetet. Ehelyett a kormányzati propagandagépezet repülő hattyúkkal kápráztatta el a nagyérdeműt, melyek azt hirdették: "Beindultunk".

Az elhibázott és arrogáns kormányzati politika a fizetésképtelenség szélére sodorta az országot. A kapkodás pedig drágább átmeneti megoldást szült. Pakisztán már 3 százalékos kamat mellett vehette fel az IMF készenléti hitelkeretét, nekünk ez még 5 százalékkal sikerült. A lehívható összegek egyre magasabb kamattal terheltek. Az sem mindegy, hogy e keretet csak a lejáró adósság megújítására vagy az államháztartás hangsúlyozottan reformok melletti stabilizálására használjuk. Levegőhöz kell juttatni a gazdaságot, mert a vállalkozások nélkül nem kerülhet stabil növekedési pályára az ország. S végül azt végképp nem tartom "elegánsnak", hogy a kormány az IMF gyakorlatában szokatlan 17 hónapos időtartamra nyittatta meg a hitelkeret lehívásának lehetőségét, s a következő kormányzatnak csupán a visszafizetés kétes dicsőségét szánta.

- A jövőre tervezett 2,6 százalékos áht-hiánnyal teljesül az euróbevezetés egyik kritériuma. Mégis, mi a baj akkor ezzel a költségvetéssel? Min változtatnának a bevételi, illetve a kiadási oldalon?

- Az áht-hiány csupán az egyik kritérium. Ám lényegesen több az olyan feltétel, melynek a várható makrogazdasági pálya még csak a közelében sincs. A költségvetés alapvető hibája, hogy nem orvosolja a 2009-ben már zsugorodó gazdaság alapvető problémáit. Az MSZP-SZDSZ kormányzati struktúra a rendszerváltás óta egyféle kezdési módot alkalmaz, függetlenül attól, milyen nemzetközi és hazai makrogazdasági körülmények jellemzik az adott időszakot. Megszorítás, magas adó- és járulékszint, és ezzel párhuzamos inflációs törekvés. A recept még sosem vált be. Lemaradtunk a régiónkban zajló versenyben; 2007-ben nálunk volt az EU-ban a legmagasabb, 5 százalék, az áht-hiány, s 65,8 százalékkal mi vezettük a GDP-arányos államadósság mértékét az EU-12- ek között, itt mérték a legmagasabb, 7,9 százalékos inflációt. Soroljam még? És akkor még hol volt a világválság!

A most elfogadott költségvetés konzerválja az amúgy is problémákkal teli magyar gazdaság
további gyengülését, a piac szűkülését, a versenyképesség csökkenését, a strukturális problémák elmélyülését. Az ország külföldi finanszírozási igénye rendkívül magas marad. Az IMF számításai szerint 2009-re mintegy 20 milliárd euró finanszírozási rés tátong majd a jelentős megszorítások ellenére is. Az aktualizált konvergenciaprogram szerint tovább csökken a foglalkoztatottak száma, és a munkanélküliség 8 százalékra ugrik, a gazdaság pedig tovább zsugorodik. Ez így maximum felzárkózás nélküli egyensúlyt jelent. Ez a költségvetés ennyire képes, ezért nem támogattuk. Struktúraváltás nélkül nincs értelme arról beszélni, hogy mit módosítanánk egyik vagy másik oldalon, mert a lényegen az mit sem változtatna.

Egyszerre kell adóverseny és stabilitás

- Mennyire lehet életképes egy nagyárányú adócsökkentés abban az országban, ahol az adóelkerülés szinte népi játék?

- Volt példa Magyarországon is arra, hogy a tehercsökkenés többletbevételt hozott. A Fidesznek 1998 és 2002 között adóemelés és megszorítások nélkül sikerült az államháztartást konszolidálnia és 2001-re a hiányt négy százalék alá csökkentenie. Az Orbán-kormány mérsékelte a tb-járulékot, több lépcsőben, 39 százalékról 29-re. A Horn-kormány első évében a társasági adókulcs 38 százalékról 19-re csökkent, a Medgyessy-kormány első esztendejében pedig bevezették az egyszerűsített vállalkozási adót. E példák nem bevételcsökkenést, hanem nagyobb bevételt eredményeztek. De ha szomszédaink sikereit nézzük, akkor is megállapítható, az adóverseny és a stabil államháztartás nemhogy kizárná egymást, hanem hosszú távon egymás feltételei. Ha az állam túlzottan rátelepszik a gazdaságra, akkor elfojtja annak teremtő erejét, az potenciális pályája alatt teljesít. Ez történt hazánkban is, nem tudtuk kihasználni a nemzetközi konjunktúra időszakát, s így tartalék helyett felhalmozott adóssággal megterhelten kellett szembenéznünk a válsággal. Egy dolog mindenki számára világos: ekkora adó- és járulékteherrel nem állítható fenntartható pályára a gazdaság.

- A fideszes országgyűlési képviselők, illetve a Fidesz vezette önkormányzatok mit tesznek annak érdekében, hogy minél kevesebb munkahely elvesztésével járjon a válság?

- Nagyon nehéz dolguk van, hiszen a 2009-es büdzsé 150 milliárd forintot von el az önkormányzatoktól. Az is közismert, hogy évek óta egyre több feladat ellátását hárítják rájuk, ám ezzel párhuzamosan nem nőnek a normatívák. Gúzsba kötve pedig nehéz táncolni.

A fideszes országgyűlési képviselők eddig is és a jövőben is a gazdaságot beindító adó- és járulékcsökkentő javaslatokat tesznek a parlament elé. Reméljük, azoknak előbb-utóbb foganatja lesz. Már korábban javasoltuk, a kormány ne támasszon olyan feltételeket az uniós pénzek elnyeréséhez, amelyekkel kizárja a munkavállalók kétharmadát foglalkoztató hazai vállalkozásokat. Sajnos Bajnai Gordon miniszter nem fogadta meg akkor javaslatunkat, és csak most, megkésve próbál lehetőséget teremteni számukra. Meglátjuk, milyen sikerrel.

A Fidesz konkrét javaslatot is letett az asztalra, mely 5 milliárd euró adócsökkentést tartalmaz, valamint 5 milliárd euró uniós forrást szán a kis- és közepes vállalkozások számára. Az önkormányzatok egyik lehetséges stratégiáját Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere összegezte. Helyi gazdaságélénkítő csomagot állított össze, melynek keretében az önkormányzat felgyorsítja beruházásait. Többletforrást biztosít azon vállalkozásoknak, amelyek legalább két évig regisztrált álláskeresőt alkalmaznak. A település vállalkozásai számára fontos szakembereknek kedvező lakás-, illetve telekvásárlási lehetőségeket kínál. A hiányszakmát választóknak ösztöndíjat folyósítanak.

- Mit gondol az előrehozott választások esélyéről?

- A költségvetési vita arról győzött meg, hogy a hatalom megtartása olyan alkukat is képes létrehozni, amelyek az ország alapvető érdekeit sem tartják tiszteletben. Magyar kuriózumnak tartom azt is, hogy létezik olyan párt, amely - az utolsó pár hónaptól eltekintve - 2002 óta adócsökkentést ígér, s ezzel szemben sorra szavazta meg koalíciós partnerével együtt a drasztikus tehernöveléseket. Az ország mára oda jutott, hogy az unióban másodikak vagyunk a munkát terhelő adók és járulékok nagyságában. A hatalom, illetve a holdudvar jól fizető pozíciójának megtartása érdekében mind az MSZP, mind az "operettellenzék" a végsőkig képes kitartani. Ennek ellenére reménykedem abban, hogy a józan ész mégis felülkerekedik a rövidlátó taktikázáson, és az ország hamarabb kezdheti meg felzárkózását a térség más nemzeteihez.

- Milyen választási eredményre számít 2010-ben?

-Jóslásokba nem bocsátkozom, de olyan eredményre számítok, mely lehetőséget ad a polgári erőknek arra, hogy stabilan irányíthassák az országot. Amennyiben ez teljesül, elindulhat a felzárkózás, az euróhoz vezető út is lerövidül.

- Mikortól látja reálisnak, hogy magyar állampolgárként euróval fizessen a parlamenti büfében?

- Az időpont annak függvénye, mikor indulunk el a hozzá vezető úton. Jelenleg lassú csúszás van. A közbizalom, valamint az üzleti bizalom helyreállítása még mindig várat magára. A konvergenciaprogramban leírt célokhoz továbbra sem társulnak a megvalósításhoz szükséges eszközök. Rejtély, mitől indulna be tartósan a gazdaság, mitől válnának versenyképessé az ország gazdasági ágazatai. Homály fedi azt is, hogyan szüntethető meg a kétarcú gazdaság, amely az exportra termelő kisszámú nemzetközi nagyvállalatot, illetve a 600 ezer hazai, fennmaradásáért küzdő mikro-, kis- és közepes vállalatot jelenti. Az utóbbiaknál dolgozik a munkavállalók kétharmada, tehát a magyar családok döntő többségének életkörülményeit az ő termelékenységük, versenyképességük határozza meg.

A fűnyírás csak a kertben hasznos

- Milyen makropályát vár 2010-re, előállhat-e olyan helyzet, hogy a szocialisták megerősödnek a gazdaság javulásának köszönhetően?

- A magyar gazdaság 2007 óta recesszióban van. Az MNB utolsó alappálya-összefoglalója 0,5-2,0, az IMF helyzetértékelésében minimális, 0,6 százalékos növekedést jósol 2010-re. Ahhoz, hogy stabilan fejlődő gazdaságról beszélhessünk, ahol a munkanélküliség folyamatosan csökkenhet, minimum 3 százalékos éves növekedésre van szükség. Ekkor nyílhat lehetőségük a kevésbé versenyképes vállalkozásoknak, hogy szélesebb körben beszállítói tevékenységet végezhessenek, s így tömegesen munkahelyeket hozzanak létre. Lényeges gazdasági javulásról tehát nem beszélhetünk, annál is inkább, mert az oda vezető reformokat továbbra sem képes végrehajtani a kormány. A fűnyírás a kertben hasznos, de az áht alrendszereiben csak további kárt okoz.

- Legvégül: milyen jókívánságai vannak kormánypárti képviselőtársai számára az új esztendő alkalmából?

- A Financial Times írta nemrég magyarországi mellékletében, hogy az utcán az 1990-es évek derűlátását az ország stagnálása miatti széles körű elégedetlenség váltotta fel. Azt kívánom mindannyiunknak, sikerüljön újra visszavarázsolni az egykori derűlátást az emberek arcára.