Még akkor is, ha Medgyessy Péter nem bírt ellenállni az olcsó és buta poénkodásnak, maga mögött érezve a balmédia hahotáját, orbitális röhögcsélését, teli szájjal való gúnyolódását egy nagyon is komoly üzeneten. "Orbán alatt" - mondja a fejekbe elhintett lózung - a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. Ezt ugyan semmiféle tény nem támasztja alá, azt viszont igen, hogy a kedvező lakástámogatás meglódította az építőipart, óriási segítséget nyújtott a fiatal házasoknak, pontosan úgy, mint az adóból leírható családi adókedvezmény. Az Orbán-kormány nem azon meditált, hogy az offshore cégekkel hogyan tegyen jót, hanem azon, hogy a családi jövedelemadót miként lehetne meghonosítani Magyarországon. Mindez persze a múlté.

Mostani kormányunk a miniszterelnök feleségére bízta a Dobrev-csomag átadását: a gyerekes anyukák ne maradjanak otthon három évig! Ez a rögeszme a művelt nyugaton múlóban van. Halljuk meg az idők szavát, egyéves korban adjuk be a gyermeket a bölcsődébe, aztán irány a karrier! Hogy nyomatékosabb legyen a cél, megkezdődött a rejtett, ám hatékony kampány. Mindig akad pszichológus, aki hamar képes korrigálni eddigi véleményeit, szakmai állásfoglalásait. Mindig akad gyerekkel bíró "celeb", tévébemondó, hírolvasó, műsorvezető, aki megmondja a tutit. A szakmai blablák szerint a terhesség is nagyon kockázatos állapot. Rettenetesen megterheli a szervezetet. Itt és most a "gyerekes anyuka" kifejezés az ügyeletes. A szépen hangzó édesanyától, a terhes nőn és a kismamán keresztül eljutottunk a gyerekes anyukáig. Generáljuk a vitákat, mikor jobb szülni, hamar vagy később. Ez is divat kérdése, jönnek a harmincötön-negyvenen túli anyák, ami tényleg kockázatos, de erről kevés szó esik. Inkább az a probléma, hogy csekély azon nőknek a száma, akik képesek otthon dolgozni a kicsi ellátása mellett. Mivel kifejezetten a szellemi munkásokra jellemző ez, újságírók, tévésztárok, szépírók bizonygatják, milyen nagyszerű és egyszerű így az élet. Harminc éve folyik a szó az osztott munkahelyről, a részmunkaidőről.

A Dobrev-csomagban is kiemelt fontosságú, de fogadásom van rá, hogy a munkaadók képtelenek ilyesfajta jótékonykodásra. Az érv meg, hogy a kisgyermekes szülő számtalan erénnyel bír a többiekkel szemben, egyszerűen nem igaz. Mindnyájan végigcsináltuk a betegségek okozta kényszerszüneteket, ezeket nem lehet megúszni. Ha a kormány azonban komolyan gondolná, akkor paradigmaváltás következne. Mobil gondozói hálózattal, melynek lényege, helyettesíteni az édesanyákat néhány napra. A nyugdíjba vonulók kedvezményt kaphatnának, ha hajlandók otthoni gyermekőrzést vállalni, ne méregdrága magánbölcsődéket, hanem többfunkciós intézményeket hozzanak létre. A tanár szakosoknak nyáron a kötelező gyakorlat a gyermekgondozás lehetne. A részmunkaidőt vagy az otthoni munkát kikényszeríti az idő, mivel egyre többen mennek nyugdíjba, és egyre kevesebb az aktív dolgozó. Ehelyett mi van? A szülői szerep finom lesajnálása a kötelességek és kényszerek hálójába zárva. Az öröm és a szeretet Spock doktorral távoztak a közhangulatból..