- Elnök Úr! Néhány óra múlva már múlt időben beszélhetünk 2008-ról. Mit gondol, miként fogunk emlékezni erre az esztendőre?

- 2008-ra úgy kell tekinteni, mint egy több éve tartó folyamat egyik esztendejére. Arra fogunk emlékezni, hogy 2002-ben a választásokat követően az országot letérítették az addigi sikeres útról, és meredek lejtőre küldték, 2008 pedig ennek a lejtmenetnek az éppen soron következő állomása volt. Ugyanakkor 2008 a magyar gazdaság tényleges állapotának lelepleződési éve is, hiszen szeptemberben olyan hirdetéseket jelentetett meg a kormánypárt, amelyek azt harsogták, hogy jól mennek a dolgok, túl vagyunk a nehezén, egy szóval beindultunk. Közben persze már dübörgött a nemzetközi pénzügyi válság, amelynek hatásai egyszer csak elértek minket is, és ez helyére is tette az összes addigi hazugságot. Mindenki számára világossá vált: a kormány a válságra való felkészítés helyett a végletekig legyengítette Magyarországot.

- 2008-ban tehát eljutottunk a gödör aljára?

- A kormány teljesítménye alapján sajnos azt kell mondanom: mindig van lejjebb. Ha ugyanis a gödörben lévő ember tovább ás, akkor bizony még mélyebbre jut.

- És milyen évet zárt a Fidesz?

- A Fidesz számára nem lehet sikeres egy év, ha az az ország szempontjából sikertelen volt. Egy európai néppárt ugyanis együtt sír és együtt nevet a nemzettel. Ugyanakkor az is igaz, az esztendő reményteli eseményei a Fideszhez kötődtek. 2008-ban létrejött egy olyan összefogás, amilyenre a rendszerváltoztatás óta nem volt példa: 3 millió 300 ezer ember értett egyet és szavazott egy irányba a mindennapi élet szempontjából fontos három kérdésben. Ez egyébként sokkal magasabb, mint bármilyen eddigi választáson a győztes pártra leadott szavazatok száma volt. Az ország legnagyobb sikere 2008-ban összeforrt a Fidesz nevével, hiszen a Fidesz kezdeményezte a Szociális Népszavazást. A népszavazás azt jelentette, hogy van remény, a Fidesz pedig képes ezt a reményt megtestesíteni és életben tartani.
A rendszerváltoztatás óta mindössze egyszer állt elő olyan helyzet,hogy egy párt egyedül is kormányt alakíthatott volna: az 1994-es parlamenti választást követően ugyanis az MSZP-nek 54 százaléknyi mandátuma volt, mégsem vállalkozott az egyedüli kormányzásra. Jobboldali párt még soha nem kapott ilyen lehetőséget: Antall Józsefnek is hárompárti koalíciót kellett létrehoznia, és nekem is. Már régóta dolgozom azért, hogy Magyarországon is létrejöjjön egy olyan nagy jobbközép-jobboldali néppárt, amely megteremti egy széles összefogás lehetőségét, ami egymagában is alkalmassá teszi őt a kormányzásra. Tehát rossz kompromisszumok, a meghirdetett program kényszerű, utólagos koalíciós módosítgatásai nélkül legyen végre képes egy jobboldali erő végrehajtani mindazt, amivel megbízzák az emberek. A Fidesz komoly jelölt erre a szerepre. A Fidesz lehet az újabbkori magyar történelemnek az a politikai pártja - különösen a KDNP-vel együttműködve, a CDU-CSU mintájára létrehozott szövetségben -, amely fel tudja mutatni ennek az összefogásnak a lehetőségét. A népszavazás már arról szólt, hogy ez igenis lehetséges.

- Elnök úr! Ön szerint mi vár 2009-ben az országra és a magyar gazdaságra?

- Nincsenek eleve elrendelten rossz és jó évek, bizonyos mértékig minden nemzet alakítója a saját sorsának. Ezért 2009 olyan év lesz, amilyenné a magyarok teszik azt a maguk számára. A kormány a végletekig legyengítette az országot, majd félrekezelte a válságot, ezért a körülmények kétségkívül nehezebbek lesznek, mint korábban, de ez a helyzet is számos lehetőséget, esélyt kínál, amelyeket érdemes megragadni. Óva inteném azonban a magyarokat, hogy a kis ország önsajnáló hangulatától szenvedve engedjünk a tehetetlenség érzésének. Az önsajnálat most a legrosszabb recept, amit a magyarok beválthatnak a világgazdaság patikájában. De ahhoz, hogy valamit tehessünk végre, véget kell vetni annak, ami most zajlik. Tehát 2009 attól függően lesz Magyarország számára sikeres vagy sikertelen esztendő, hogy az emberek képesek lesznek-e elérni olyan politikai változást, amely gazdaságpolitikai változást is magával hoz majd. Ha erre nem leszünk képesek, akkor 2009 komisz esztendőként marad majd meg az emlékezetünkben. Lehet, hogy 2009-ben nem, hanem csak 2010-ben történik politikai változás Magyarországon, de hogy a változás mennyire lesz mély és átható erejű, az bizony 2009-ben fog eldőlni.

- Tehát a politikai változás megtörténte, illetve elmaradása határozza majd meg 2009 értékét?

- A politikai változás önmagában nem érték, inkább egy eszköz, hogy elérjük a gazdasági változást. Magyarországon ma drámai mértékben nő a munkanélküliség, sorra szűnnek meg a munkahelyek, ezért nekünk olyan gazdaságpolitika kell, amely megállítja ezt a folyamatot, segíti új munkahelyek létrehozását és megvédi a meglévő munkahelyeket. Ennek érdekében pedig csökkenteni kell végre az európai összehasonlításban is kirívóan magas adókat és a kamatot, mert azok ma megfojtják a vállalkozásokat.

- Az emberek miként érhetik el ezt a változást, miként képesek hatni a kormányra?

- Az emberek több fajta eszközzel küzdhetnek a politikai változásért. Tavaly a népszavazás volt ilyen eszköz, hiszen sikerült elérni, hogy ne a szülők anyagi helyzete döntse el, hogy ki járhat egyetemre, valamint sikerült elérni, hogy a kötelezően befizetett társadalombiztosítási járulékon túl már ne kelljen többet fizetni az egészségügyi ellátásért és a kórházi kezelésért. 2009-ben európai parlamenti választás lesz: ha sokan mennek el és a változásra szavaznak, akkor annak nyilván meglesznek a következményei.

- Mégis, mi lehet a tétje az európai parlamenti választásnak?

- A magyarok számára első, vagyis a 2004-ben tartott európai parlamenti választás előtt sokan csak legyintettek és azt mondták, hogy annak semmilyen belpolitikai jelentősége sincsen. Majd alig egy hónappal a választás után megbukott a kormány. Egy demokráciában minden választásnak van tétje, a következmények mértéke pedig a részvétel nagyságától és a végeredmény arányaitól függ. Most, 2009-ben a helyzet világos: aki azt akarja, hogy folytatódjon az, ami most van, vagyis a lecsúszás, a gyengülés, az elszegényedés és az emberek semmibevétele, az szavazzon a hatalmat gyakorlók programjára, aki pedig változást akar, az támogassa a mi erős Magyarországot megcélzó programunkat.

- A jelenlegi helyzetben az európai választás kampánya szólhat-e európai kérdésekről is, vagy mindent háttérbe szorítanak a belpolitika kérdései?

- Aki azt állítja, hogy az európai parlamenti választást függetleníteni lehet a belpolitika kérdéseitől, az téved. Emlékezzünk csak: 2004-ben nem az európai kormány bukott meg, hanem a magyar, és nem az Európai Bizottság elnöke volt kénytelen távozni, hanem az akkori magyar miniszterelnök kényszerült letenni a lantot. Ugyanakkor az is igaz, hogy maga a kontinens is hasonló kérdésekkel küszködik, mint Magyarország, ezért amikor mi bizalmat és támogatást kérünk a programunk számára, akkor az Európai Néppárt közös európai programjának szellemében kidolgozott programunkat fogjuk ajánlani. Az Európai Néppárt programját 2009 márciusában, Varsóban hirdetjük majd meg. Ennek a programnak a fő pontjai megegyeznek azzal, amit a Fidesz Magyarország szempontjából a legfontosabbnak tart: munkahelyteremtés, adócsökkentés, a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a családok megvédése, a közbiztonság, a közrend, valamint a környezetvédelem ügye.

- A parlamenti választás 2010-ben esedékes Magyarországon. Az európai választást tekinthetjük-e valamiféle erőfelmérésnek?

- Az európai parlamenti választás világos képet fog adni az erőviszonyokról, ezért is veszi azt mindenki komolyan, még az is, aki ennek ellenkezőjét állítja és arról akarja meggyőzni az embereket, hogy ne menjenek el szavazni, mert nem fontos az egész. A választást minden politikai erő komolyan veszi, pontosan követi az erőviszonyok változását és kész arra, hogy komoly következtetéseket vonjon le belőle. Ez így volt 2004-ben, és így lesz most is. Éles küzdelem lesz.

- Apátiába süllyedt, pesszimista, a politikából kiábrándult embereket miként lehet rábírni arra, hogy menjenek el szavazni és voksaikkal mondják el véleményüket a politikáról?

- Mindig bánt, amikor elemzők arról beszélnek, hogy a magyar nép nem képes felmérni a saját helyzetét, nem érti a válságot, egyáltalán nem ért semmit, mintha óvodás gyermek volna. A magyar emberek életösztönei sokkal jobbak annál, mint azt akár az elemzők, akár a politikusok feltételezik. A magyar nép tudatában van a helyzet súlyosságának, ne felejtsük el, olyan nemzetről van szó, amely már átélt egy rendszerváltoztatást, két év alatt elvesztett másfél millió munkahelyet, átélte 1956-ot és az azt követő megtorlást, és átvészelt egy nagy világgazdasági válságot a 70-es évek elején. A magyar társadalom olyan súlyos és komoly tapasztalatokkal rendelkezik, amelyeket nem szabad lebecsülni. A magyar emberek érzik és látják, hogy milyen rossz állapotban van az ország és hogy még mennyit romolhat a helyzet, ha nem lesz változás. A magyar társadalom 2008 márciusában is alaposan meglepte az összes elemzőt és a politikusok tekintélyes részét azzal, hogy elsöprő akaratról tett tanúbizonyságot a Szociális Népszavazáson.
A magyar emberre az jellemző, hogy igyekszik maga boldogulni, ameddig csak lehet és csak ritkán hisz abban, hogy a közös cselekvés eredményre vezethet. Az összes vonatkozó nemzetközi kutatási eredmény azt mutatja, hogy az angolszászok után a magyar a legindividualistább nép egész Európában, és a világon is a negyedik-ötödik helyen állunk. Ezért van az, hogy Magyarországon ritkák a forradalmak, és a sztrájkok is sokkal visszafogottabbak, mint a legtöbb nyugat-európai országban. Mindenki inkább a maga ura akar lenni és a saját útját akarja járni. Amikor azonban kiderül, hogy az egyéni utak nem járhatók, mert minden egyéni pálya előtt akadály tornyosul, minden ajtót berigliztek, az embernek minden porcikája gúzsba van kötve, akkor és csak akkor hajlanak arra, hogy közösen változtassanak rajta. A Fideszt átható politikai derűlátásnak is ez adja az alapját. Ha a ma még gyakran beletörődésre hajlamos, lemondó, időként legyintő magyar embereket látom, az sem engem, sem a Fideszt nem téveszti meg. Tudjuk, hogy ez csak a látszat, amely mögött komoly életösztön és életerő dolgozik. A történelmünk maga a bizonyíték arra, hogy visszaesések után váratlanul, gyorsan, erőteljesen vagyunk képesek talpra állni és tetterőt mutatni.

- Tehát az európai választást illetően Ön nem pesszimista.

- Kifejezetten optimista vagyok mind az európai parlamenti, mind pedig a reméljük minél hamarabb bekövetkező országgyűlési választás szempontjából is.

- Ki lesz a Fidesz listavezetője az európai választáson?

- A január 17-i elnökségi ülésen fogunk dönteni a párt európai parlamenti választási listájáról.

- Ön személyesen részt vesz majd a kampányban?

- Igen, természetesen.

- Elnök úr! Mennyire tartja reális lehetőségnek, hogy az európai választással egy időben előre hozott parlamenti választást is tartanak majd Magyarországon?

- Ha az ellenzék valamennyi pártja úgy akarná, akkor három hónap múlva parlamenti választásra kerülhetne sor Magyarországon. Az MDF és az SZDSZ azonban jól láthatóan tart az előrehozott választástól, így a saját pártérdekeiket az ország érdeke elé helyezik.

- A Fidesz lát arra esélyt, hogy megegyezzen az SZDSZ-szel, illetve az MDF-fel?

- Az ország érdekét az szolgálná, ha meg lehetne állapodni velük a parlament feloszlatásáról, s mi erre eddig is készen álltunk, de a végén mindig elugrottak. Az SZDSZ elugrott, amikor parlament feloszlatásáról szavaztunk, az MDF pedig elugrott, amikor az adótörvényekről döntöttünk. Hogy e mögött van-e összehangolt játék, és a szálak összefutnak-e egy szocialista marokban, arról legfeljebb találgatni lehet, ezt inkább az olvasók fantáziájára bízom.

- A parlamenti választás időpontjának közelsége miatt meddig van értelme a választás előre hozását sürgetni?

- Minden egyes nap, amit tehetetlenségben, gúzsba kötötten, legyengült állapotban, kiszolgáltatva tölt el az ország, elvesztegetett idő.

- De vajon a Fidesz készen áll-e a kormányzásra, rendelkezik-e cselekvési tervvel, összeállt-e már leendő kormánya?

- Készen állunk, hogy a sikeres európai módszerek alkalmazásával kivezessük Magyarországot a válságból. Programunk az interneten is olvasható, közösségeink működnek, több fontos társadalmi csoporttal kötöttünk már egyezséget és folyamatosan tárgyalunk újabb egyezségek megkötéséről is.

- Korábban már beszélt arról, hogy a Fidesz szeretné "megúszni" a koalíciókötés kényszerét.

- Igen, ez a célunk.

- Akár a kétharmados többség elérése is sikerülhet?

- A kétharmados többség megszerzése - a magyar választójog sajátosságai miatt - kívül esik a realitásokon.

- Lát-e most vagy a jövőben olyan ügyet, amelyben hajlandó lenne tárgyalni Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel?

- Hazug emberrel és sánta kutyával az vitatkozik, akinek elment a józan esze. A hatalmat jelenleg birtoklókkal csak a politikai változásról van értelme beszélni: mikor mennek el, mikor lesz a választás, milyen feltételek mellett, hogyan adják át az ország irányítását a következő parlamentnek. Ami a konkrétumokat illeti, a Fidesz számos területen hozakodott elő javaslatokkal, az építőipartól az adórendszeren át a kis- és közepes vállalkozásokig. Az összefogás és az egyetértés reményében javaslatainkat a parlament elé terjesztettük, de ezeket a kormány gondolkodás nélkül lesöpörte az asztalról. Nevetséges, hogy közben pedig egyfolytában az összefogásról beszélnek.

- Elnök úr! 2009-ben lesz a rendszerváltás huszadik évfordulója. 1989-ben, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén Ön azt mondta, hogy ott a ravatalon, egy jelképes koporsóban az akkori fiatalok elkövetkező húsz éve is benne fekszik. Mi a helyzet ma a fiatalok jövőjével, az ő elkövetkező húsz esztendejükkel?

- Ha egy mostani fiatalnak kellene beszédet mondania, nem sok oka lenne arra, hogy derűlátóbb beszédet mondjon, mint amilyent én mondtam 1989-ben. A rendszerváltoztatást összességében kétség kívül nagyszerű pillanatnak tartom, elvégre nincsenek orosz katonák, nincs megszálló idegen hatalom, se muszkavezetők Magyarország területén, mégiscsak a magyar választópolgárok döntik el, hogy elküldik-e az éppen hatalmat gyakorlókat vagy nem, mégiscsak az ország saját szuverén döntése alapján lépett be a Európai Unióba és a NATO-ba, a kormány pedig szabadon dönthet arról, hogy felvesz, vagy sem hitelt a nemzetközi pénzpiacról. Tehát a nemzet a maga ura - jobban mondva, a maga ura lehetne, ha az ország vezetői élnének a rendszerváltoztatás adta lehetőségekkel, ha nem sodródnánk, ha lenne egy világos társadalmi felhatalmazáson alapuló kormányzati program, aminek a mentén haladunk. A rendszerváltoztatás kétség kívül történelmi tett, és a XX. század kevés nagyszerű történéseinek egyikeként marad meg a magyar történelemben. Ugyanakkor az is igaz, hogy 1990 és 1992 között a piacgazdaságra való átállás során elveszett, eltűnt a gazdaságból mintegy másfél millió munkahely, amiből csak fél milliót sikerült pótolni. Tehát a magyar gazdaságból ma hiányzik egymillió munkahely. Ha ma egymillióval többen dolgoznának, akkor megszűnne a magyar gazdaság számos súlyos problémája. A polgári kormány hivatali ideje volt az egyetlen olyan periódus, amely során csökkent a magyar államadósság mértéke - 58 százalékról 53 százalékra-, a munkanélküliséget pedig le tudtuk vinni 5,5 százalékra. Mi hűek maradtunk az 1989-ben a koporsók mellett elmondott programunkhoz, ennek szellemében kormányoztunk. De 2002-ben Magyarország letért erről az útról, azóta keresi önmagát, és keresi azt az utat, amelyre visszakapaszkodva ismét sikeres ország lehet.

- Van-e valami olyan, amiről a rendszerváltás idején azt hitték, hogy jó, de végül hibás döntésnek bizonyult?

- 1990 és 1992 között lelkesedés uralkodott a parlamentben, amit az a történelmi lehetőség táplált, hogy az állami irányítású gazdaságot átalakítsuk korszerű, versenyképes, Európában is sikeres gazdasággá. Az az önkép élt bennünk 1990-ben, hogy azért vagyunk sikertelenek, azért vagyunk csődben, azért adósodtunk el, mert a vezetőink tehetetlenek voltak, hiszen itt ültek a nyakunkon az oroszok. 1990 és 1998 között az akkori döntéshozók - mert elsősorban az ő felelősségükről van szó - sajnos rosszul jelölték ki a nemzeti önérdek határait: nem jelölték ki ugyanis a gazdaság azon területeit, amelyeken a magyar emberek tulajdonában álló vállalkozások előnyt élveztek volna. Ezért nincsen ma magyar gazdaság, csak magyarországi gazdaság van.

- És már le is késtünk a magyar gazdaság megteremtéséről?

- Kétségkívül jó esély mutatkozik arra, hogy polgári kormány alakuljon, amely jobb jövőt hozhat az országnak, mint a mostani, de ez a jövő, mégsem az a jövő, mint ami akkor lehetett volna, ha 2002-ben nem térünk le a patrióta gazdaságpolitika útjáról. Fontos, hogy a magyarországi gazdaság nagy legyen, de hogy azon belül mennyi a magyar tulajdonú gazdasági erő, az legalább ilyen fontos. Ez a szempont a rendszerváltoztatás utáni első nyolc évben szinte egyáltalán nem létezett, az MDF kormány idején voltak ugyan kezdeményezések, de azok nem tudtak modern formát ölteni. Viszont ma a mi malmunkra hajtja a vizet, hogy a világ most erről gondolkodik, efölött vitatkozik. Egyetértek a francia elnökkel, aki szerint a feladat a mostani válság után nem az, hogy egy kicsit javítsunk a bankokat ellenőrző felügyeleti rendszeren, hanem teljesen újjá kell építeni a kapitalizmust. És természetesen a magyar kapitalizmust is újjá kell építeni. Fontos ugyanakkor, hogy a magyar állam ezt önmagában nem tudja megtenni, hiszen jól működő piacgazdaságot csak cselekvőképes, vállalkozó szellemű, magyar emberek tudnak létrehozni. A következő kormánynak az lesz a legfontosabb feladata, hogy lebontsa vállalkozó szellemű magyarok előtt most tornyosuló akadályokat.
A rendszerváltoztatáskor sikerrel vívtuk meg a politikai szabadságharcot. Azonban látnunk kell: a magyarországi gazdaság nem a vállalkozó szellemű, cselekvőképes embereket bátorító közeg, hanem sokkal inkább olyan, ami lefojtja az energiákat és gúzsba köt. Ezért szerintem az előttünk álló időszak nagy feladata a gazdasági szabadságharc megvívása a bürokrácia, a korrupció és a vállalkozó szellemet elfojtó kormányzati gondolkodásmód ellen.

- Ön szerint milyen élmény él az emberekben a rendszerváltásról?

- Az igazság nagyon hiányzott a rendszerváltoztatásból. Az emberek joggal érzik úgy, hogy a politikai és gazdasági átalakulás mellett a kizökkent, fejére állt értékvilág nem került a helyére, vagyis továbbra sem állt elő az a helyzet, amelyben egyértelmű, hogy a jót jutalmazzák, a rosszat pedig büntetik. Az is joggal bántja az emberek igazságérzetét, hogy azok a politikusok, akik tönkreteszik az országot, nyugodtan elvonulnak a gazdaságba milliárdoskodni. A rendszerváltoztatással kapcsolatos felemás érzések valahova ide, az igazságosság és az igazságtalanság világába vezetnek. 1990-ben elmaradt a felelősségre vonás. Hogy miért maradt el, hogy kötött-e valaki erről paktumot, része volt-e ez a békés átmenetnek, nos ezek a rendszerváltoztatás nagy, eddig megválaszolatlan kérdései közé tartoznak. Miután mi akkor olyan párt voltunk, amelynek a színfalak mögötti tárgyalásokban nem osztottak lapot, ezért csak a partvonal mellől találgathattuk, vajon mi is történhet a színfalak mögött. Egy dolog biztos, a magyar emberek azt várják el, hogy a politikusok is osztozzanak a felelősségben, és ha valamit elhibáznak, akkor annak legyen meg a következménye. Ne az történjen, hogy továbbállnak és milliárdosként folytatják az életüket, mint ahogy bukott miniszterek, miniszterelnökök és pártvezérek esetében ez tapasztalható. A politikai felelősség világának helyreállítását várják az emberek, annak kimondását, hogy egy országot nem lehet büntetlenül tönkretenni. Nekünk, rendszerváltó vezetőknek az a dolgunk, hogy ezt kimondjuk és segítsük, hogy megtörténjen.

- Végezetül térjünk még vissza a fiatalokhoz. Mi lehet a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás üzenete az ő számukra?

- Nem az elődök lábnyomát kell keresni, hanem azt kell megérteni, hogy miért arra mentek, amerre. Hiszek abban, hogy minden nemzedéknek az a kötelessége, az a hivatása, küldetése, hogy az élet készen kapott kereteit megváltoztassa, a saját határait kijelölje, legyen szó politikáról, kultúráról, demokráciáról, életmódról. Mi ezt tettük az 1980-as évek második felében. Minden tiszteletünk a szüleinké és az előttünk járó nemzedéké. De amikor ők azt mondták, hogy mi már ebben a rendszerben fogunk meghalni, mi azt mondtuk, mi pedig nem. Ők azt mondták, hogy nem fogjuk megérni, hogy az oroszok hazamennek, mi azt mondtuk, mi meg fogjuk érni. Arra kell bíztatnunk a fiataljainkat, hogy használják a szárnyaikat. A rendszerváltoztatásnak az a legfontosabb üzenete, hogy az a nemzedék, amely radikális volt, vállalta küldetését, teljesítette hivatását, sikeres nemzedékké vált. Bátorság nélkül nincs siker, hiába, gyáva népnek nincs hazája, erőtlen, gyámoltalan nemzedék soha nem lesz ura a saját életének. Ezért a nemzedék, amelyhez én is tartozom, büszke lehet arra, amit rendszerváltoztatásnak nevezünk.