Fagypont alatt

Joggal hihettük, hogy a XXI. században, itt, az agyoncivilizált Európa kellős közepén, a demokrácia tizenkilencedik, uniós tagságunk ötödik évében a fagyhalál csak elvétve, a szerencsétlen körülmények fatális egybeesése nyomán fordulhat elő, és a télen természetes, fagypont alatti hőmérséklet nem jelenthet ezrek és tízezrek számára közvetlen életveszélyt. Egyes források szerint már negyvennél is több életet követelt az idei tél, mások száz fő körüli áldozatról beszélnek, de sokszorosan többen vannak, akikért aggódhatunk, de főleg tennünk kellene valamit.

Létrehozva: 2009. január 12., 09:39 \| Utoljára frissítve: 2009. január 12., 10:33	nyomtat	küld

Minden évben hallunk megfagyott hajléktalanok, úton rekedt, vagy éppen ittasan a szabad ég alatt elalvó emberek tragédiájáról, ezek sem elháríthatatlan események, de egyetlen közösségnek, társadalomnak sincsenek eszközei, amelyekkel megakadályozhatná ilyen szerencsétlenségek bekövetkeztét. Ám idén egyre növekszik azoknak az áldozatoknak a száma, akik nem a szabad ég alatt, hanem a házukban, lakásukban, "védett" helyen váltak a hideg áldozatává, ami eddig nem volt jellemző halálnem az emberi civilizáció történetében.

Az ember mindenkor a maga lehetőségei szerint felkészítette otthonát a hidegre, amely gyakorlatnak a mindenre képes technikai fejlettség és a "gondoskodó" állam együttműködése vetett véget. Rosszul táplált, nehezen mozgó, lelassult vérkeringésű idős emberek vacogják halálra magukat a hideg kályha mellett, amibe nem tudtak befűteni, mert nem jutott pénzük tüzelőre, esetleg vettek tüzelőt, de ellopták, mert kikapcsolták lakásukban a gázt, a villanyt, a távfűtést, mert nincs senki, aki egy tányér meleg ételt vinne nekik, felaprítaná a tűzifát, kihűlőben lévő, magatehetetlen testükön megigazítaná a félrecsúszott takarót. De nemcsak a magányos öregeket fenyegeti ilyen veszély, hanem kiszolgáltatott gyerekek, családok sokaságát is, akiket kilakoltattak, vagy lakhelyükön megszüntették az alapvető közszolgáltatásokat, s nincs módjuk egy hagyományos fűtőalkalmatosság beállítására.

A kormány jogszabály-módosításra készül, hogy a szolgáltató cégek csak akkor kapcsolhassák ki a vizet, a villanyt, a gázt, ha erről értesítik az önkormányzatot. Ha minden jól megy, tavaszra lesz is valami eme nagy nekibuzdulásból, akkor viszont már nem lesz sürgős. (Megjegyzem: a szolgáltatók azzal indokolják magas áraikat, hogy a nem fizetők miatti bevételkiesésüket valamivel kompenzálniuk kell. Kérdés: ha a rendszeres fizetőkön behajtják a kieső összegeket, akkor milyen jogon zárják el a nem fizetők elől a vizet, a villanyt, a gázt? Ezt az aljas és kétszínű önkényeskedést miért hagyja szó nélkül a társadalom? Nem kérünk a szolgáltatók által előállított "szolidaritásból"!) Mindenesetre, már az is rendkívüli esemény, hogy a kormány hajlandó belátni, valami távoli, megfoghatatlan köze neki is van a fagyhalálokhoz, bár azt is mondják, ebben a helyzetben az segít igazán, ha az egyének, az állampolgárok törődnek többet egymással.

Való igaz, a csikorgó fagyokról, a tél tombolásáról nem a kormány tehet. De ez a regnáló hatalomnak, a maga torz ideológiáját a társadalomra kényszerítő politikai elitnek nem jelent kibúvót a felelősség alól. Egy olyan országban, ahol büntetik a baráti segítségnyújtást, ahol megadóztatják a segélyeket és adományokat, ahol kigúnyolják, lejáratják az önzetlenséget és az áldozatvállalást, ott társadalmi "értékké" válik az önzés és a közöny. S ez legalább annyira dermesztő, mint az éjszakai fagyok.

(Ugró Miklós, Magyar Nemzet)