A 2002/73/EK irányelv az első, amely uniós szinten meghatározza a szexuális zaklatás, a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés, és a zaklatás, a terhesség vagy szülési szabadság miatti tiltott hátrányos megkülönböztetés fogalmát. Az irányelv emellett előírja azt is, hogy a munkavállalónak joga van a szülési, apasági vagy örökbefogadási szabadság letelte után ugyanabba az állásba vagy azonos beosztásba visszatérni.

Az EP nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottságának véleményadó jelentése szerint a tagállamok az irányelvet még mindig nem ültették át megfelelő módon a nemzeti jogokba, és a jogszabálynak "eddig semmilyen említésre méltó hatása nem volt a nők munkához jutásának és szakmai előmenetelének segítésére."

Pontatlanul értelmezik az irányelvet a tagállamok

A szakbizottság szerint tizenöt tagállam pontatlanul ültette át a fogalommeghatározásokat, többen a hátrányos megkülönböztetés általánosabb definícióját választották a nemi alapú megkülönböztetés említése nélkül. A másik leggyakoribb probléma a szexuális zaklatásra való hivatkozás hiánya, illetve a zaklatás általános fogalmával való összemosása - írja a jelentésben Teresa Riera Madurell (szocialista, spanyol).

Magyarországon viszont pozitív példaként a terhes nők számára biztosított védelmet a mesterséges megtermékenyítési programban részt vevőkre is kiterjesztették - áll a szövegben.

Vissza a munkába szülés után

A képviselők sajnálják, hogy egyes tagállamok még mindig nem ismerték el a munkavállalók jogát ahhoz, hogy a szülési szabadság letelte után kifejezetten ugyanabba az állásba vagy legalább azonos beosztásba térhessenek vissza. A képviselők szerint ellenőrizni kellene a munkahelyre való visszatérés lehetőségét az apasági vagy eltartott családtag ápolása miatt kivett szabadság után is. A szülői szabadság terén nagyobb rugalmasságot kellene biztosítani, különösen a fogyatékkal élő gyermekek esetében - írja Madurell.

Hová fordulhat az áldozat?

A szakbizottság szerint tizenhat tagállamban az esélyegyenlőségi testületek nem rendelkeznek az irányelv által előírt összes jogkörrel, és a jogkörök tagállamonként eltérnek: egyes országokban például csak egyszerű bíróságon kívüli segítségnyújtási vagy közvetítési joguk van. A jelentés hozzáteszi: "a források hiánya miatt a testületek nem tudnak elég gyorsan foglalkozni a hátrányos megkülönböztetés eseteivel", és "az általuk megfogalmazott határozatok és ajánlások a legtöbb tagállamban jogilag nem kötelező erejűek".

A képviselők kérik a tagállamokat, hogy "biztosítsák az áldozatok rendelkezésére álló jogi képviselet függetlenségét és ingyenességét, és a bírósági védelmet, valamint tegyék lehetővé, hogy a civil szervezetek támogatást nyújthassanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára és akár peres félként is felléphessenek.

Tájékoztatni kell a jogokról

A képviselők szerint fel kell mérni az uniós polgárok tájékozottságát az esélyegyenlőségi testületekről, tájékoztató kampányokat kell szervezni, és különösen a nőket kell megismertetni a hátrányos megkülönböztetés esetén őket megillető jogokról.