FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Páros rendszámok - páratlan fejetlenség
|
|
A káoszelmélet egyik gyakran idézett példája, hogy ha fölszáll egy pillangó, és meglebegteti a szárnyát, az így megindult eseménysorozat az időjárás egészére is óriási hatással lehet. Demszky "világvárosában" a káosz takarékosabb verziója valósul meg: a közlekedésben a legkisebb változás sem történt, nem is fog, mégis valami fiktív szmogriadóról harsog a városháza. Itt csak a káosz állandó. |
|
Létrehozva: 2009. január 12., 22:41 |
A rendőr figyelmeztethet, de nem bírságolhat, nem büntethet - Demszky újabb aranyköpése méltán vonulhatna be a "város hercegének" csörgősapkadíjas megszólalásai közé. Figyelem, kedves autósok, kegyelmi időszakot élünk: az a rendőrség, amely sikoltozó szirénákkal, vidékről fölrendelt rohamkocsikkal zúdul rohamra egyetlen nemzetiszínű szalag láttán, most kedves, megértő, baráti.
Egyébként sem akkor szokott itt riadó lenni, ha túl sok a mérgező anyag a levegőben; az EP-választás előtti, senki által vissza nem igazolt, Demszky-féle tornádóriadó, s most, a ferencvárosi választás napján a felhívás, hogy a legjobb otthon maradni, arra utalnak, hogy persze nem a városháza, hanem a rendkívüli körülmények kínos fegyelmezettséggel követik a politikai eseményeket Budapesten. Mert a tornádók és a szmogtartalom már csak ilyenek. Bizonyára a helyi vagy az országos választás ténye az a bizonyos lepkeszárnyjelenség, mely beindítja a változást a magas légkörökben. Lám, a káoszelmélet győzelme az állandó káoszba süllyedt székesfővárosban.
"Csókolom, izé... Arra kérjük, hogy ne tessék." Körülbelül ebben foglalható össze mindaz, amit a rendőr közölhet a - tisztelet a kivételnek - legendásan fegyelmezetlen, az általános iskolák előtti zebránál zsigerből gázt adó, a tipegő nénikéket és babakocsikat agresszív kormányráncigálással kikerülgető, vagy a gyalogosnak előnyt adót a zebránál bőgő motorral kikerülő, az őt megelőző sofőrt a pirosban az ülésről kirángató, az előírt sebességgel haladó autóst adott esetben megkéselő úrvezetőkkel, akik, mint azt az egyik tévéadó közvetítette, szó szerint a szemébe röhögnek a közegnek. A társadalom atomizálásának, a rend és a hatóságok tekintélyvesztésének teljes sikere.
Szankció nincs - ahogy egyébként olyan jogszabály sincs, amely előírná, hogy sztrájkolókat vegzáljanak vagy békésen sétálgató egyetemistákat verjenek a földre, hogy ugráljanak egy kicsit a nyakcsigolyájukon -, miért is lenne, hiszen csak a tüdőrák, az asztma, a légúti megbetegedések a következményei a szálló por túl magas koncentrációjának.
Tizenkilenc esztendő kevés volt egy nyomorult KRESZ-szabály kidolgozására, melynek ilyenkor kellene életbe lépnie. Bizonyára a legkevésbé sem manipuláltak vagy vettek semmibe adatokat ahhoz, hogy a kémiai labor pöfögő lombikjainak ózonos üdeségét idéző pesti levegő valahogy soha nem koncentrálódott annyira, hogy el kelljen rendelni az Európában annyira nem is ritka óvintézkedést.
Egyébként ha fegyelmezett, családjára és honfitársaira is gondoló autósként egy sofőr úgy döntene: leteszi az autóját, már a puszta szándékért is szó szerint megfizetne. A Sztálin díszpolgárságát és a bölcs vezér születésnapját a mai napig számtáblájukkal ünneplő trolibuszok rendjét híven őrző, Mao eszmevilágán nevelkedett világvárosi politikus ugyanis efféle teendői miatt elfelejtett gondoskodni arról az apróságról, hogy ilyen esetekben vagy ingyenes parkolók tucatjai álljanak rendelkezésre, vagy tekintsenek el az egyáltalán nem fölös számú parkolótársaságok kizárólag comme il faut úriemberekből álló, maffiamódszerekkel az autósokat soha meg nem sarcoló vezetői és alkalmazottai a "riadó" alatti pénzbevételektől.
Ne adj' Isten, ha a törvénytisztelő autós valahol parkolóhelyet talál, gyorsabban jut el a parkolóóráig és vissza, mint a mindig lesben álló, serény őrsereg, s a szolgáltatásainak magas színvonaláról elhíresült BKV járművét veszi igénybe egy úgynevezett világvárosban, szmogriadó esetén, minimum az ingyenes közlekedés illetné meg őt. Ha nem az 50-es évek Moszkváját, hanem a 90-es, 2000-es évek Brüsszelét tekintenénk tanulmányozandó példának, bizony e napokon ingyenessé válna a közlekedés.
S akkor - legalább a közutakon - kevésbé lenne gázos a helyzet.