Az ugyanis nem tartható tovább, hogy országok egész sora lóg egyetlen csövön, sorba kötve, mint a régimódi karácsonyfafüzérek izzói, melyek közül elegendő, ha az egyik kiég vagy kicsavarják, s kialszik vele az összes többi is. Amennyiben a rendszert sorosról párhuzamos kapcsolásúra alakítanánk át, Európát többé nem lehetne ilyen könnyen szenvedő alanyává tenni egy olyan kétes kimenetelű, de főleg homályos indítékú politikai-gazdasági csatározásnak, mint amilyet a napokban éltünk át.
A különböző vezetéképítési tervek közül az uniós beruházásként számon tartott Nabucco, illetve az orosz Déli Áramlat kapta a legnagyobb publicitást. Mindkét vezeték a közép-ázsiai térségből szállítana nagyjából évi tíz-tíz milliárd köbméternyi földgázt Európába. Unalomig ismerjük a vezetékek kapcsán dúló politikai csatákat, az azonban talán kevéssé köztudott, hogy önmagában sem a Nabucco, sem a Déli Áramlat nem tartozik a könnyen kivitelezhető, ésszerű vállalkozások közé - nem véletlen, hogy áll mind a kettő. A Nabuccóval az a baj, hogy a beruházásban részt vevő olajtársaságok nem rendelkeznek gázzal a reménybeli vezeték betáplálási oldalán.
A Déli Áramlatnak másféle forrásproblémái vannak, mert gázuk lesz ugyan az oroszoknak, annyi pénzük viszont nem biztos, amennyi az építkezéshez kell. Az ő vezetékük ugyanis kilencszáz kilométer hosszan haladna a Fekete-tenger alatt, kétezer méteres mélységben, ez pedig annyira felveri az építkezés árát, hogy a Déli Áramlat tervezett büdzséje kétszerese a Naboccóénak. Józan bank ennélfogva sem az egyikre, sem a másikra nem fog egykönnyen hitelt adni, hiszen mindkét esetben kockázatos a megtérülés.
Sokan mondják persze, hogy a Gazprom banki segítség nélkül is megépítheti a maga vezetékét, ha nagyon akarja, ez azonban vitatható. A világgazdaság lassulása leverte az olaj árát, ennek nyomán hamarosan a gáz is sokkal olcsóbb lesz a mostaninál, az orosz állam így jórészt elesik attól a bevételtől, amely az elmúlt évben visszaemelte a gazdasági nagyhatalmak közé. Ráadásul a Gazpromnak költenie kell a belső infrastruktúra fejlesztésére is, új mezőket kell feltárnia, van hát mire fordítania az apadó profitot egy méregdrága beruházás nélkül is.
Oroszországnak elemi gazdasági érdeke, hogy zökkenőmentesen, a megbízhatatlan vagy az általa annak tartott partnerek kikerülésével szállítson földgázt. Európának úgyszintén érdeke, hogy problémák nélkül vásárolhasson fűtőanyagot. Sem Oroszországnak, sem a Nyugatnak nem érdeke azonban, hogy ezt "kerül, amibe kerül" alapon biztosítsa, és most különösen jó alkalom nyílik arra, hogy ezt felismerjék. Ha Európa eltekint attól, hogy teljes egészében függetlenítse magát az orosz forrásoktól, Oroszország pedig belátja, hogy fontosabb a folyamatos és nyugodt kereskedelem, mint egy új vezeték önálló feltöltése, akár össze is foghatnának.
Egy, a Nabucco nyomvonalán húzódó, húszmilliárd köbméter kapacitású közös vezeték építése és üzemeltetése olcsóbb lenne, mint két tízmilliárd köbméteresé. Biztosan jutna bele gáz, hiszen Oroszország is beleszivattyúzhatná a magáét meg az EU is, ha végül talál elegendőt, s egy megfelelő összetételű projektcég garantálni tudná azt is, hogy minden résztvevő - az így is, úgy is vesztésre ítéltetett Ukrajna kivételével - nyertesnek érezze magát.
Is-is, de főképp vagy-vagy megoldás helyett az európai és az orosz politikusoknak talán érdemes lenne elgondolkodniuk egy közös megoldáson. Hívhatnák akár Nabucco Áramlatnak is.