Vizit

Létrehozva: 2009. január 14., 06:42 | Utoljára frissítve: 2009. január 14., 06:46	nyomtat	küld

Semmi sem utal arra, hogy valamiféle kötelező protokolláris randevúról vagy udvariassági találkozóról volna szó, ahogyan a kabinet próbálja beállítani az ország vezetése és polgárai számára egyaránt kellemetlen következményekkel járó eseményt. A helyzet az, hogy megint - vagy még mindig - komoly a baj, s mivel az ország kormánykerék nélküli hajóként sodródik a viharban, hitelezőink nem érzik biztonságban a pénzüket. Most alaposan körmére néznek a rossz adósnak, ami nem kelti jó hírét hazánknak, és valahol megalázó mindnyájunk számára.

A bizalmatlanság eredője ismét a költségvetés, ami 2006-hoz hasonlóan most sem felel meg a valóságnak. Lényegében nincs olyan elemző ebben az országban, aki ne jósolna rosszabb forgatókönyvet idénre a büdzsében hivatalosan rögzített mínusz egyszázalékos gazdasági visszaesésnél. A legoptimistább előrejelzések mínusz két százalékról szólnak, de igen elterjedt a szakemberek körében - negatív irányban - ennek a másfélszerese-duplája is. Vagyis még mindig százmilliárdokra rúghat azoknak a tételeknek az összege az idei költségvetés bevételi oldalán, amelyek az államkasszába forrás híján sosem érkeznek majd be.

A valutaalapra jellemző fiskális felfogás szerint a megoldásra két út kínálkozik. Az egyik, az uniós előírásoknál alacsonyabban tervezett idei államháztartási hiány növelése, az IMF elemi ellenállásába ütközik. A másik út a további megszorítás. Még fogadásokat sem érdemes kötni erre a verzióra, olyannyira biztos, hogy bekövetkezik.

Kétszázmilliárdos lefaragás, háromszázalékos áfaemelés - csak két elem azokból az értesülésekből, amelyek arról keringenek, hogy vajon mit kért az IMF vezére zárt ajtók mögött a verítéküket törölgető kormánytagoktól a megahitel további részleteinek folyósításáért cserébe. Ugyebár arról a kölcsönről van szó, amit a miniszterelnök szerint soha nem fogunk igénybe venni. Természetesen ez nem igaz, mert ha így volna, vajon miért töltötte volna nálunk tegnap a valutaalap első embere a drága idejét? Egy olyan pénzforrás miatt állították Magyarországot a szőnyeg szélére, amire igazából nincs is szüksége? Nem.

Egy olyan hitel miatt, aminek szinte beláthatatlan az ára, ugyanakkor a gyakorlati haszna nem látszik. Még a fennen hangoztatott célt, az ország pénzügyi stabilitását sem sikerült elérni vele. Mint ahogy az elmúlt napok is mutatják, az irdatlan összegű, a szokásosnál magasabb kamatra megítélt IMF-kölcsön léte önmagában nem képes kordában tartani a forint árfolyamát és az állampapírok hozamát sem. Kérdés, hogy megérte-e a mentőöv, hiszen valutánk az euróval szemben arra a szintre gyengült, mint ahol október végén, az IMF-hitel bejelentésének napjaiban állt. Nem beszélve a svájci frank drágulásáról, ahol a 190 forintos szint már ötven forinttal magasabb a tavaly nyári árfolyamnál, s ez nem marad következmények nélkül a havi törlesztőrészleteknél sem.

Világosan látható, hogy a befektetőket nem hatották meg a kormány lépései, jobban meggyőzte volna őket egy hitelesen kiszámolt költségvetés. Lényegében semmitől nem véd meg minket az IMF-hitel, saját kormányunktól meg végképp nem. Az államcsődhöz és a magyar valuta kríziséhez a valóság eltitkolásával lehet a leggyorsabban eljutni.