A szuverénnek nevezett országunkban uralkodó közjogi állapotokra jellemző módon a dokumentumot, amely csupán egy szándéknyilatkozat az IMF-hitel igénybevételére az "önként vállalt" költségvetési megszorító intézkedésekkel, tavaly ősszel Simor András jegybankelnök és Veres János pénzügyminiszter látta el kézjegyével. És csak utólag hozták az Országgyűlés tudomására.

A kormány a jegybankelnökkel együttműködve lényegében a csillagászati összegű készenléti hitelért cserébe feladta a jogát gazdaságpolitikai önrendelkezésére, és az IMF gyámsága alá taszította az országot.

A szerződés részletei máig nem ismertek, csupán a kormányzati és a jegybanki kommunikációból, valamint az utóbbi hetekben követett monetáris és fiskális politikából és az elfogadott költségvetési törvényből rajzolódik ki lassan, hogy milyen kötelezettségeket vállalhatott a Veres-Simor páros a készenléti hitel biztosításáért cserébe. A terhet unokáink is nyögni fogják.

Az adófizető polgárok számára megmagyarázhatatlan, hogy Németország Magyarországgal szemben a gazdasági világválságra úgy reagál, hogy a keresletet, a lakosság fogyasztását 30, illetve 50 milliárd eurós támogatásával növeli. A gazdaságélénkítő csomagok segítségével csökkentik a tb-járulékot, ösztönzik az autóvásárlást, hogy ne kelljen elbocsátani az autóiparban dolgozók ezreit, gyerekenként 100 eurós támogatást adnak a fogyasztás élénkítése céljából.

Ezzel ellentétben a mi szocialistáink az elmúlt hat évben adósságcsapdába kormányozták az országot, majd az IMF lélegeztetőgépére kapcsolták. Az IMF a hitelért cserébe a tőle megszokott módon most is beavatkozik belügyeinkbe, struktúraátalakításnak nevezett megszorító intézkedéseket vár a lakossággal szemben. Pedig nem segélyt ad, hanem öt-hat százalékos kamatozású hitelt egy olyan országnak, amely akkor is teljesítette fizetési kötelezettségét, amikor azt a rendszerváltozás előtti diktatúrának adta az IMF. Most ezért a hitelért még azt is megszabták nekünk, hogy az első hatszázmilliárd forintos részletet a tőkeerős külföldi pénzintézetek támogatására kell fordítanunk a gazdaság élénkítése, a fogyasztás növelése helyett.

Tavaly novemberben Simor András elismerte, hogy a bajt az tetézte, hogy a lakosság devizahitelekben adósodott el, mint fogalmazott, "ezzel mindaddig nem volt gond, míg a forint stabil volt. Amint elkezdett ingadozni a forint árfolyama, megrendült ez a bizalom. (...) Ha kevesebb devizahitelt vesz fel a lakosság az elmúlt években, akkor a növekedés is lényegesen lassúbb lett volna, hiszen a lakossági hitelek jelentős részét (...) lakásépítésre, lakásvásárlásra vették fel. Ennek eredményeképpen a gazdaság egyetlen megtakarító szereplője, a lakosság megtakarítása is eltűnt, így az ország adósságát csak külföldi adósságból lehetett finanszírozni. Mivel az országnak nincs megtakarítása, és a külföldi források is elapadtak, minden olyan elképzelés, amely a keresleti oldalon keresi a gazdaságélénkítésre a megoldást, vagyis fogyasztásnövelést szorgalmazna, irreálisnak mondható." Mintha mindenről a lakosság tehetne. Hol volt a kormány és a jegybank akkor, amikor rátukmálták az emberekre a devizahiteleket?

Miért a lakosság az egyetlen megtakarító szereplő? Miért nem spórol a kormány is például a propagandaköltségeken vagy a luxusnak számító eszközök beszerzésén? Miért kellett ilyen nagy arányban privatizálni a stratégiai állami vállalatokat? Miért szabadították rá az országra a kamat- és a profitszivattyút egyszerre?

Nem örülünk neki, de legalább most már az IMF háza táján is megtapasztalták, hogy mennyit ér a hazudozásairól elhíresült magyar kormányfő adott szava.

Gyurcsány emberei (Veres és Simor) tudniillik fűt-fát ígérhettek az IMF-nek a hitelért cserébe. Például 4,5 százalékos inflációt terveztek a büdzsében, vagyis hogy a befagyasztott béreket a közszférába tovább értéktelenítik a családi pótlékkal, a segélyekkel és a nyugdíjakkal együtt, miközben az euróra kacsintgatunk, ezért nagyon helyesen az inflációt igyekszik a jegybank három százalék alá csökkenteni. Csakhogy az infláció felültervezése százmilliárdos kiesést okoz a bevételi oldalon. Gyurcsányék a költségvetési törvényben még a közszféra 13. havi bérének eltörléséről intézkedtek, 220 milliárd forintot megtakarítva ezzel, majd alig száradt meg a köztársasági elnök tintája a jogszabályon, a várható sztrájkok által előidézhető földindulástól visszariadva a kormány visszalapátolt 140 milliárdot az állami alkalmazottak zsebébe.

Tegnap tudomásul vették az ejnye-bejnyét, és Strauss-Kahn a kék Duna partján megnyugvással vette tudomásul, hogy Gyurcsány Ferencék mostantól követik a táncrendet, és úgy keringőznek, ahogy ő fütyül: magyarán készek újabb megszorító intézkedésekkel elnyerni a valutaalapos karmester kegyét, készek a további megszorító intézkedésekre.