A németországi Max Planck Kémiai Intézet kutatói 2006-ban álltak elő tanulmányukkal, mely szerint a növények szokványos körülmények között is bocsátanak ki leveleiken keresztül metánt a levegőbe. Ismert, hogy biológiai eredetű metán oxigéntől elzárt környezetben, baktériumok közreműködésével keletkezik, például víz alatt, rizsföldeken, a kérődző állatok emésztőrendszerében, hulladéklerakókban vagy a szennyvíztisztítók rothasztóiban.

A Frank Keppler által vezetett mainzi kutatócsoport számításai szerint az összes üvegházhatású gázkibocsátás csaknem feléért a növények lennének felelősek. E kutatási eredményeket azóta is vitatják a szakemberek, a brit tudományos akadémia egyik kiadványa pedig most újabb cáfolatát közli.
Ellen Nisbet vezetésével a cambridge-i egyetemen tettek kísérletet a tanulmány reprodukálására. Különböző növényeket, köztük kukoricát, rizst termesztettek olyan közegben, amely szerves anyagot nem tartalmazott, így küszöbölve ki a talajban való bomlásból származó metánt. Megállapították, hogy a zárt fülkékben nevelt növények nem termeltek metánt.

Összevetették számos növény genomját is az anaerob, metánt termelő baktériumok genetikai állományával. Úgy találták, hogy a növények nem rendelkeznek azokkal a génekkel, amelyek a biokémiai folyamatokban metán képződésével járnának. Harmadik kísérletükben a bazsalikomnövénykéket olyan vízzel öntözték, amelyben metángázt nyelettek el. Ebben az esetben a növénykamra levegője tartalmazott metánt, azaz a bazsalikom levelei kiválasztották a talajba került gázt.

A brit kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a növények által normál körülmények között kibocsátott metánt nem maga a növény termeli, hanem a talajból veszi fel és továbbítja a légtérbe. Extrém körülmények között, például magas hőmérsékleten vagy nagy intenzitású ibolyántúli sugárzásnál megindul a növények bomlása, melynek során metán keletkezhet.

A metán légtérbe bocsátásának ellenőrzése a klímavédelem fontos eleme, mert nagyságrenddel aktívabb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid.