Itt áll tehát előttünk egy szörny: az idei esztendő.

De ez az idei esztendő furcsa egy szerzet, mert miközben előttünk áll, egyszersmind Gyurcsány háta mögött is áll. És jól el is bújik a háta mögött, ki sem látszik, így aztán érdekes helyzet alakul ki. Mert miközben mi csak egy szörnyet látunk, aki megszólalásig olyan, mint Gyurcsány, aközben Gyurcsány úgy tesz, mintha ártalmatlan nyuszi lenne, s a háta mögött álló szörnyről mesél. Olyan az egész, mint a Gyalog galoppban. (Nem látták? Azonnal megnézni! Ordítva fognak röhögni, s még azon is eltöprenghetnek, hogy egy világbirodalom bizony még a saját legszentebb legendáiból is viccet csinálhat...) Szóval, állnak a Gyalog galoppban a kerekasztal lovagjai a barlang előtt, s a barlang szájánál egy fehér nyuszi ugrabugrál. De tudják a lovagok, hogy a barlang egy iszonyatos szörny otthona. S nézik darab ideig a nyulat, majd Arthur király érdeklődve fordul Merlin felé: - Hol van a szörny? A nyúlon túl? S Merlin, aki egyedül tudja a valót, sztentori hangon válaszol: - Nem! A nyúl a szörny!

Így jártunk hát mi is.

S a filmben a lovagok gúnyosan kinevetik Merlint, aztán a nyúl hirtelen előugrik, és leharapja az egyik katona fejét.

Attól fogva nincs nevetés, nincsen gúnykacaj.

Hozzánk még nem jött el Merlin, így egyelőre csak figyeljük Gyurcsányt, a mi szörnyünket, s még nem tudjuk, mit is bámulunk. Pedig Gyurcsány, a szörny, éppen most ugrik elő ismét, és nem harap le egy fejet sem, ó, nem - bárcsak megúsznánk ennyivel, egyetlen fej leharapásával! Gyurcsány, a szörny most éppen "keserű és édes pirulákat" készül osztogatni.

Uram, irgalmazz...

És osztogatni fog.

Azt mondja például (ez lenne valószínűleg az édes pirula): "A szakértők véleménye egységesnek tűnik abban, hogy adó- és járulékcsökkentésre lenne szükség." Micsoda rafinált nyúlszörny! Hosszú évek óta mondogatja ezt a Fidesz, és mindig ennyi volt a felelet: "Szamárság, ostobaság, minden szakértő tudja, hogy erre nincsen lehetőség!"

Mondom hát, véreim, ugrik Gyurcsány, a nyúlszörny, és karmai közt keserű meg édes pirulák vannak. S ugrás közben azt kiáltja felénk, hogy a szörny az idei esztendő.

Véreim... Husángot kell ragadnunk, és még a levegőben kell lecsapni. Az összes keserű meg édes pirulájával együtt. S tudjátok, miért? Megmondom: "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor az a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen" (gróf Széchenyi István).

Nos, ezért, véreim.

Mert úgy vélem, hat év bizony "huzamos" időnek tűnik - s a haton belül ez az utolsó három meg olyannak, amilyennek nem is lett volna szabad lennie. Őszöd után kellett volna a husáng s a kegyetlen csapás. (Ehhez képest minket csaptak le, a mi szemünket lőtték ki...) De ez akkor sem mehet így tovább. Tudom én, tudom jól, hogy '56 után megalázták, megfélemlítették, megbecstelenítették ezt a népet, aztán 1957. május 1-je után pedig egyszerűen megvették. Nadrágszíjparcellával, pörkölttel, Kinizsi sörrel. A legvidámabb barakk iszonyatával.

És most visszajöttek - mind visszajött. Undorítóbbak és aljasabbak, mint valaha. És már semmijük sincs, csak keserű meg édes piruláik. És lassan nekünk sincs már semmink. Tényleg szabadságharcot kell vívnunk. Nevezhetjük gazdasági szabadságharcnak is, ha úgy jobban tetszik. De elég volt, tényleg...