Az amerikai társadalom legendás megújulási képességére ezúttal különösen nagy szükség lesz. Az ország ugyanis nagy bajban van. Annak ellenére, hogy már most többet költött a pénzügyi válság kezelésére, mint amennyibe az 1929-től 1932-ig tartó összeomlás vagy a második világháború került neki, a hullámok át-átcsapnak a feje felett. Nem véletlen, hogy a lelépő Bush 700 milliárd dolláros bankmentő csomagja után Obama egy 825 milliárdos gazdaságélénkítő injekcióval nyit, s a siker még így sem garantált. A neoliberalizmus rombolása túlságosan sokáig tartott ahhoz, hogy ilyen olcsón meg lehessen úszni. Obamára vár a szabadpiac mindenhatóságára alapozott gazdaságfilozófia kiigazítása, az állam megerősítése. A baj azonban nem jár egyedül. A belső gondokat tetézi, hogy az Egyesült Államok presztízse az elmúlt években rég nem látott mértékben megkopott. A Fehér Ház neokonjainak arrogáns és hibás politikája rendkívül sok kárt okozott a világnak, benne Amerikának is. Az Egyesült Államok a világ többsége szemében már nem a követendő példa. Az iraki invázió, Abu Graib vagy Guantánamo morális értelemben lejáratták, a terrorizmus elleni harc sikertelensége, a felemás "narancsos forradalmak" s Afganisztán pedig Amerika befolyásának, mindenhatóságának korlátjait mutatták meg.

Érthető tehát, hogy az amerikaiak messiásként tekintenek Obamára, aki így elődeihez képest jóval nagyobb támogatottsággal lép hivatalba. Mint az AP-GfK friss felméréséből kiderült, az első afroamerikai elnök jelenleg 65 százalékos népszerűséget élvez. Az Obamával kapcsolatos várakozások még azokat a reményeket is meghaladják, amelyek az azóta legendássá vált, egy gazdaságilag szintén bizonytalan időszakban Jimmy Carter felett földcsuszamlásszerű győzelmet arató Ronald Reagan hivatalba lépését megelőzték. E bizalmi tőkére alapozva Obama tettekkel igazolhatja, hogy olyan országot vezet, amely nemcsak a folyamatos megújulásra, hanem az önkorrekcióra is képes. Ehhez előbb persze be kell bizonyítania, hogy a változás ígérete nem csak kampányjelszó volt, s a szupersztár Obama sem csupán egy jól felépített projekt. Eddigi lépései, főként pedig kinevezései egyelőre nem erről árulkodnak, s csak remélni lehet, hogy mindez a kezdeti rutintalansággal, elfogódottsággal magyarázható.

S a világ remél. Elsősorban azért, mert szintén nagy bajban van, s jól tudja, hogy a szuperhatalom magához térése nélkül nem sok jóra számíthat. Ez az optimizmus már csak azért is megalapozott lehet, mert az elmúlt nyolc évnél nagyon rosszabb talán már nem jöhet. S bizakodásra adhat okot az is, hogy Washingtonban is kezdik belátni, egyedül Amerika sem lesz képes megküzdeni a hegyként előtte tornyosuló gondokkal. Ennyi elmozdulás akár már elég is lenne az üdvösséghez, hiszen a világ már rég tisztában van azzal, hogy Amerika nélkül nem tudja megoldani a problémáit. S ha ez így van, akkor talán nem is mindig megváltóra kellene várni. Egy jobb világhoz elég lenne néhány józanul gondolkodó politikus.