Mulatnak

Létrehozva: 2009. január 20., 07:32	nyomtat	küld

Mégsem lehet egy kiadós képviselői buli nélkül nekikezdeni az új évnek. S hát természetes, hogy a baráti nagyvállalkozókat is meg kell hívni egy kiadós koccintásra. Egész éves gyümölcsöző együttműködés után ennyit igazán megengedhet magának a kerület.

Pitiáner dolog ezt fölemlegetni, no.

Molnár Gyula újbudai polgármester szeret magára úgy gondolni, mint igen sokra hivatott emberre. Horn Gyula távozása után első akart lenni. Fiatal, jóképű, és a pártban is vannak gyökerei, ráadásul a KISZ-es időkből az MSZP-apparátust vezénylő Kiss Péterrel is jóban van. Ott volt az európai baloldalt akkor uraló Blair-mánia. Molnár párton belül meg is kapta a Tony becenevet. Aztán nem lett sem pártelnök, sem kormányfő. Mások ügyesebbek, gátlástalanabbak voltak. Gyurcsányok voltak.

Molnár Tony így elment hátországot építeni.

A jó pillanatban megnyerte a XI. kerületi polgármester-választást, s némi mázlival megtartotta posztját 2006-ban is. A képviselő-testületben a hatalomgyakorláshoz kell az MDF progresszív ellenzékisége is, és ebben sikerült megelőznie Gyurcsányt. Meglehet persze, először itt próbálták ki a receptet. Molnár Gyula kitért Gyurcsány elől. Amikor a miniszterelnök nem akarta, hogy Molnár a fővárosban teret nyerjen, távozott a budapesti pártelnökségből. Nem konfrontálódott a szocialisták "ifjútörökjeivel", így a polgármesterség felé tekintő Hagyó Miklóssal sem. Sőt, kötöttek közös üzleteket is.

Budapest gazdag város, Újbuda pláne, jut is, marad is mindenkinek. Volt mire koccintani a vállalkozókkal. Főleg eggyel, aki Újbudán csak azt nem kap meg, amit nem kér. Leisztinger Tamás milliárdos rendes ember lehet, igen szeretik a kerületben. Ő is szereti a kerület ingatlanjait. Gyümölcsöző barátság.

Mindenből természetesen a kerület polgárainak is jut. Például megkapták az Újbuda nevet a semmitmondó XI. kerület helyett, s névadót ünnepelni eljött maga Karel Gott is. Karneváli ünnepség volt rendesen, PR-os, média-tanácsadó és új utcatáblát gyártó vállalkozó egyaránt kereshetett rendesen. Jutott azért a plebsnek is, utcai díszkivilágítás karácsonyelőn, jár az mindenkinek. Nem tétel ez a négy-hat millió forint. Valószínűleg ebből az összegből legfeljebb pár tucat rászorulón lehetett volna komolyan segíteni. Pár tucatnyi ember még választások idején sem komoly tétel, pláne most.

Molnár Gyula és párttársai gyaníthatóan marhaságnak, jobboldali demagógiának tartják, hogy számon kérik rajtuk ezt a néhány milliót. Mit nem lehet azon megérteni, hogy a képviselő is kiengedi a fáradt gőzt, s mégsem járja, hogy virslivel és kőbányaival ünnepeljenek. Nem azért hagyták ki '89-ben a párt nevéből a munkás szót, hogy most proli módra mulassanak. A négy-hat millió forint egy kerület életében valóban nem meghatározó összeg. Összességében semmi. A baj az, hogy gyurcsányi országban, szocialista vezetésű városban és kerületben minden mást is így kezelnek. Most ezt félretesszük magunknak, cimbora üzlettársnak - hiszen globálisan nézve mit jelent egy tökéletesen értelmetlen, ám méregdrága völgyhíd, néhány uniósnak álcázott megaprojekt vagy éppen egy kiadós pályázat az ország-világ nagy problémáihoz képest? Tényleg filléreskedni kell gazdasági világválság idején?

Rongyos négy-hat millió forint.
Rongyos polgárok.
Rongyos Magyarország.
Miért nem tudtok örülni a sikernek?
Miért vagytok ennyire élettelenek?
Miért nem mulattok?
Hisz oly szép és jó minden.