A jelenség megfigyelhető az egész világon, bár a tényezők, amelyek arra késztetik a kis rovarokat, hogy elhagyják kaptáraikat és nyom nélkül eltűnjenek, a helyi viszonyoktól függően, különbözőeknek tűnnek. Az Egyesült Államokban a rovarirtókat kárhoztatják miatta, Spanyolországban egy vírussal szembeni gyenge ellenállásukat találják a baj okának, Ausztráliában tájékozódóképességük elvesztését vizsgálják. Az értékes méhek pedig közben pusztulnak. Olaszországban például felére csökkent a számuk és ez egymilliárd eurós veszteséget jelent - írta a Corriere della Sera című olasz lap.

De nemcsak a méz apadása a baj. Nagyobb gond, hogy mi porozza be helyettük a gabonát, a kukoricát, a gyümölcsfákat? A kutatókban felmerült, hogy talán a Bombus terrestris, azaz a földi poszméh megfelelhetne erre a feladatra. Mindmáig jó egészségnek örvend, hatékony pollenzsákmányoló még alacsony hőmérsékleten, felhős időben is. Üvegházakban már használják a paradicsom, az eper, a padlizsán, a paprika, a dinnye beporzásához, szabadföldön pedig a szilva, a barack, a cseresznye megtermékenyítéséhez.

Egyedüli felhasználása azonban nagyon költséges. Egy hektárnyi zöldségféle beporzásához 5-6 poszméhkolóniára van szükség és egy kolónia kb. 85 euróba (23 ezer forint) kerül. Egy hektár szabadföld növényeit pedig csak 9-12 kolónia képes ellátni. Olaszországban ez évente 9,5 millió euró (2,5 milliárd forint) többletkiadást jelentene, ami 2 százalékkal növelné a mezőgazdaságra fordított költségeket.

A poszméh felhasználása azért is vitatott, mert nem olyan kitartó és nem aknázza ki a végsőkig - mint a méhek - a kiválasztott növény virágait. Ezenkívül más növényeket kedvel inkább, nem elsősorban a mezőgazdaság által termelteket. Kétségtelen azonban, hogy nélkülük az ökológiai sokféleség komoly veszélybe kerülne.