Az utóbbi évtizedekben gyakorlattá vált, hogy a textilárukat kilométerek ezrein át utaztatják a gyártók a vevőkig, hogy minél olcsóbb, például távol-keleti termelőt találjanak. Nem csak a szállítás szennyezi nagy mértékben a levegőt, hanem a színezés is - idézte Hans Flurit, a Boss divatcég nemrég kinevezett logisztikai vezetőjét a DivatMarketing című magyar szaklap.

Fluri egy konferencián annak a szándékának adott hangot, hogy "nyomon akarjuk követni a blúzaink útját", és a logisztika teljes átgondolását sürgette. Ezt részben megtette az elektronikus kereskedelem, ám a blúzt valahogy mégis el kell juttatni a vevőhöz. Ma már az olasz világmárkák is szorgos szingapúri vagy malajziai női kezekre bízzák a gyöngyözést és más, jó szemet és fürge ujjakat kívánó munkát, hiszen a Ázsiában mindezt sokkal olcsóbban végzik el, mint az olasz munkások.

Sokszor Közép-Kelet-Európában van a nagy logisztikai raktár, oda futnak be a Távol-Keleten gyártatott holmik, hogy újból elinduljanak valamelyik fejlett nyugati állam bevásárlóközpontjaiba. A logisztikai cégeket egy nap a környezet legnagyobb szennyezőiként vonják majd felelősségre - jósolták a szakmai tanácskozáson.

Egyelőre nem tudni, merre van a kiút, annyit azonban megállapítottak, hogy egyre nagyobb problémát fog okozni, hogy a divatérzékeny textiláruk életciklusa rövid, a szállítás pedig a növekvő energiaköltségek miatt drágább. Lehet, hogy 50 év múlva ezek a szempontok magától értetődően erősebb érvek lesznek, mint az egyes teendők kiszervezésének nyeresége és a Távol-Kelet munkával való ellátása. Az "ökológiai lábnyom" majdani mértékéről még elképzelés sincs.