Mert lesznek árverések, ahol családok feje fölül viszik el a tetőt. Ide vezet majd a devizakölcsönök egy részének várható bedőlése, és az a tény, hogy ha egy országnak nincs már a világban hitele, akkor az állampolgárait sem mentik meg a svájci frankra, japán jenre vagy euróra épített kölcsönök.

Ezt a leckét tanuljuk ezekben a napokban, amikor döbbenten kell az eladósodott polgárok ezreinek szembesülnie azzal, hogy a hazánk egészének súlyos árat jelentő tavaly októberi mentőcsomag nem védte meg őket a havi törlesztőrészletek meredek emelkedésétől. Az ő szemszögükből nézve abszolút felesleges volt meglépni a hazai hitelezést lebénító háromszázalékos jegybankialapkamat-emelést és felvenni az előnytelen kamatozású IMF-kölcsönt, amely újabb megszorítások felé taszította az országot. Nem arról volt szó tavaly, hogy ezek a meglehetősen drámai lépések az államcsőd mellett a valutakrízistől is védenek? A 286 forint körül járó euróárfolyam, a gyengülésben történelmi csúcsot döntő magyar fizetőeszköz akkor látszólag mindenkit kétségbe ejtett. Most meg, amikor ez a rekord is megdőlt, és a svájci frank drágulása is hűen követi az uniós valutát, vállvonogatás a válasz. Az elemzők azt mondják, most nincs valutakrízis. Egyszerűen ennyit ér az ország. IMF-kölcsön ide vagy oda, leértékelődtünk. Olyannyira, hogy most már a Magyar Nemzeti Bank sem kíván a segítségünkre sietni, mert értelmetlennek látja, hogy szembegyalogoljon a világtrenddel. S a legjobb az, ha ezt csendben tudomásul vesszük, és megbarátkozunk a 300 forintos euróval - mondják a befektetési szakemberek.

Egyenes beszéd, sokféleképpen nem lehet értelmezni: ezek szerint a világtrend az, hogy a Gyurcsány-kormányra a nemzetközi pénzpiacon már a kutyáját sem bízná rá senki. Teljesen felesleges minden lázas intézkedés, a megbízhatatlanok kategóriájába kerültünk azzal, hogy a kabinet ismét szándékosan elfátyolozta az igazságot, és kozmetikázta a 2009-es költségvetést. Pedig vége már, ezt nem lehet csinálni tovább. Minden olyan eset, amikor kiderül, hogy a király ismét meztelen - a hasonló előzmények és a magyar kormány rossz híre miatt -, azonnali cselekvésre készteti a spekulánsokat. Mint a vihar, úgy szalad ki ilyenkor a pénz a hazai valuta mögül, és bekövetkezik a gyors gyengülés. Az igazán rossz hír pedig az, hogy míg korábban egy idő után mindig visszamerészkedtek vásárlóink a devizapiacra, most tartósan távol maradhatnak. Ahogy nem vesznek leértékelt részvényeket - mert nincs már bennük fantázia -, úgy nem vevők Magyarországra sem.

Mi már régebb óta tudjuk, mint a pénzemberek: aki a szocialistákba fektet, azt nagyon könnyen érheti veszteség. Nekünk ráadásul nincs hová menekülni, nem vihetjük vagyonunkat egyik földrészről a másikra át egy pillanat alatt. Most is ebben az országban kell maradnunk, amikor szétverik a jólét iránti reményünk utolsó mentsvárait.