Sovány érv a Zuschlag Jánossal és társaival szembeni eljárás és bírósági per. Amit Zuschlagék műveltek, az nyilvánvalóan egy nagyobb és bejáratott "pénzgyártási rendszer" része. Maga a vizsgálat azonban csak egy hetven-nyolcvan milliós csalás körpályáján mozog, Zuschlagék lebukását pedig minden bizonnyal csak a rendszer kisebb üzemi balesetének tekinthetjük.
De térjünk vissza Csepelhez, hiszen a tragikus ügy az utolsó figyelmeztető jel a magyar társadalom, de úgy is mondhatnánk, a magyar szavazók számára. Hát persze, sajnos másutt, úgy értem más társadalmi környezetben is történnek gyilkosságok, életet követelő leszámolások. Csepel viszont végső bizonyítéka annak, hogy az MSZP új generációjának hallatlanul alacsony az ingerküszöbe. Már ha a saját anyagi vagy hatalmi érdekeiről van szó. Sokan Horn Gyula emlékezetes autóbalesetéig vezetik vissza az MSZP-s ingerencia kialakulását. Bár a hivatalos eljárás pontot tett az ügy végére, a párton belül bizonyos körökben mégis tartja magát az a nézet, hogy a baleset a szocialisták belső hatalmi harcainak része volt. Az 1994. kora őszén tartott szocialista pártkongresszuson sok mindenről beszéltek a küldöttek, de valójában Horn balesete és az akörüli találgatások, folyosói elemezgetések voltak a fő téma. Az MSZP-s új hullám igazán kemény és brutális problémamegoldó módszereire valójában Szombathelyen, a vasi pártvezetői székekért folytatott harcban derült fény. Ott a lendületesebb fiatal szocialisták nyomulása okozta a konfliktust. Méghozzá olyat, hogy a nagy kavarodásban és belső vitákban a társaság roma segédcsapata félholtra verte, s análisan megerőszakolta az egyik ifjú aktivistát. Ha már konfliktus és megoldás, akkor látni kell, hogy Veres János fiai sem kispályás versenyzők, ahogy ma mondani szokták. Erőből akartak lerendezni egy üzleti vitát, nyilván úgy gondolták, hogy a papa és a párt tartja majd a fejük fölé baj esetén a védőernyőt. A nagy ügyekhez képest ötórai tea csupán az, ahogy Gyurcsány Ferenc és a hozzá hű pártvezetők lenyomták a "dossziézgatások" és egyéb erőszakos hatalomgyakorlási technikák ellen lázadó debreceni renegátokat. Zuschlag itt, ezen a ponton nem is annyira erőszakossága, mint inkább morbiditása miatt érdekes. Most nem a Terror Háza előtt elejtett antiszemita viccről van szó, hanem arról, hogy halott emberek neveivel operált.
Természetesen Gyurcsány Ferencet sem szabad kihagyni a sorból, 2006. október 23-án ugyanis a szó legszorosabb értelmében megverette és ezzel fizikailag is súlyosan megfélemlítette politikai ellenzékét. Nem lehet felmenteni a Gyurcsány-féléket azzal, hogy na jó, 1917 óta azért mégiscsak eljutottak az ólomtól a gumiig. Már ami a lövedékeket illeti. Ráadásul az eseményeket egy nyilván felülről vezérelt bírósági gőzhenger kísérte, emlékezzünk csak a hirtelen hozott letartóztatási határozatokra, amelyekben egyébként most futószalagon jönnek a felmentések és a kártérítések. Az pedig fölért egy élő történelemórával, ahogy az október 23-át követő hetekben a rendőrség különböző házakban és otthonokban kereste razziaszerűen a demonstrációk levideózott részvevőit. Történelemóra, mert mindez az ÁVH serény ügyködésére emlékeztetett.
Ugye nem kell különösebben magyarázni, mi történt Csepelen. Vita pattant ki a pénzen. Na nem azon, amit a postás hozott...
Nem kell magyarázni, már azért sem, mert a tarkólövés az tarkólövés. A gumi pedig vissza lett váltva ólomra. Zuschlag egyik lehallgatott telefonbeszélgetésében mondja valakinek: az MSZP a pénzről és az erőről szól.
Nos, nem kell sokat várni, és Zuschlag környezete, a szombathelyi ifjútörökök vagy a csepeli Deme Gábor-félék a pártvezetés csúcsaira kerülnek. A vitákhoz, konfliktusokhoz való viszonyuk jól érzékelhető. És ha a magyar szavazó abba a sötét és megvezetett vagy éppen szuicid tudatállapotba kerül, hogy az ország vezetésére is megadja nekik a felhatalmazást, akkor Gyurcsány véres októberi dühöngése csupán egy teadélután lesz ahhoz képest, ami majd azután következik.