A poszt-kiotói klímatárgyalások közeledtével az EurActiv szakértőket kérdezett arról, hogy Obama valóban kizöldíti-e majd Európát. A kérdés vegyes reakciókat váltott ki. Néhány interjú-alany biztos volt benne, hogy Obama felül tudja, és felül is fogja múlni az EU klíma- és energiapolitikai céljai, mások azonban kevésbé voltak optimisták.

A szakértők az Atlanti Óceán mindkét oldalán egyetértettek abban, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem tekintetében az Egyesült Államok Európa mögé szorult George W. Bush elnöksége alatt. Thomas Kleine-Brockhoff, a German Marshall Fund vezető programigazgatója szerint "az Egyesült Államok egész energiahatékonysággal ás széngazdálkodással kapcsolatos törvényhozása erősen visszaesett," Avril Doyle, az Európai Parlament Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerének jelentéstevő képviselője pedig elmondta, "George W. Bush teljesen félretette ezt a témát, mikor hatalomra került". A szakértők azt is elmondták, hogy Bush előtt az Egyesült Államok vezető szerepet töltött be az innovatív zöld politikák terén. Kleine-Brockhoff megjegyezte, hogy "az EU által javasolt eszközök Amerikából származnak, abból az időből, amikor az amerikaiak ezen a téren újítónak számítottak, így az európai szerszámosláda nem lesz idegen az USA számára". Doyle szintén elismerte, hogy "az eredeti 'plafon és kereskedelem' rendszer amerikai találmány, melyet a kéndioxidra vonatkozóan dolgoztak ki".

Monica Frassoni, a Zöldek európai parlamenti képviselőcsoportjának társelnöke úgy vélte, "a politikai környezet megfelelő" ahhoz, hogy az USA egy erős zöld-csomagot fogadjon el. Ezt az nézetet John Bruton, az Európai Unió washingtoni képviseletének vezetője is osztja, hiszen "a politikai akarat" szerinte is "a helyén van".

Kétségek merülnek fel azonban, hogy a lakosság körében is ilyen erős-e a szándék. Esther Bollendorff, a Friends of the Earth Europe klíma- és energiaügyi szakértője a úgy nyilatkozott: "Ha Barack Obama képes is lesz változást hozni a környezetvédelmi politikába, nem hiszem, hogy az amerikaiakat és az életmódjukat is meg tudja változtatni, legalábbis nem a mandátuma alatt." A szakértő szerint "az amerikai mentalitás erősen a fogyasztásra orientálódik, és az emberek azt gondolják, hogy a természeti erőforrások, mint például a víz, határok nélkül hozzáférhetők és minden korlátozás nélkül használható". John Bruton hasonló véleményének adott hangot: "Az amerikai gazdaság jelenlegi helyzetét tekintve nagyon bonyolult lesz állampolgári támogatást nyerni az erős zöld politika számára."

Kleine-Brockhoff két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a decemberi koppenhágai klíma-csúcs kapcsán. Az egyik az "erények köre", melyben a pénzügyi és a gazdaságélénkítő csomagra kevesebb energiát fordítanak és tavasszal a Kongresszus asztalára teszik a klímaváltozás kérdését. Az amerikai klímaváltozási politika ennek következtében erős és haladó irányt mutathat Koppenhágában.

A másik, "ördögi körbe" viszont akkor kerülhet a megválasztott elnök, ha hagyja, hogy a pénzügyi és a gazdasági válság kezelése a Kongresszus minden energiáját feleméssze. Ebben az esetben a jogalkotók kevésbé lesznek hajlandóak a klímaváltozás kérdésére koncentrálni, így Obama klímaváltozási javaslatát a kongresszus felpuhítja, amely a koppenhágai csúcs kudarcához is vezethet.

Kleine-Brockhoff összefoglalásában rámutatott, milyen fontos szerepet játszanak az európai vezetők: "Mindenkinek az érdekében áll, hogy Koppenhágában megállapodásra jussunk, a felelősségteljes politikusoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket, hogy az erény körét támogassák," mondta.