Frakcióülések az őrszobán

Létrehozva: 2009. január 22., 07:05	nyomtat	küld

Verók István szocialista polgármester, akire szintén jutott egy idézés, most az igazságszolgáltatást támadja. Nevezetesen az ügyészséget. Szerinte az ellenzéki Fidesz és a KDNP orvtámadást intézett a képviseleti demokrácia legalapvetőbb intézménye ellen. A kormánypárti politikus úgy véli, az ügyészséget erős politikai nyomás érte, amely emiatt utasította a rendőrséget a gyanúsításokra. És most akkor csak nézünk, és nem tudjuk, hogy a térdünket csapkodjuk a röhögéstől, vagy húzódjunk félre és zokogjunk. Azt már korábban mindenki megszokhatta, hogy a Polt Péter vezette ügyészséget minden ok nélkül a fideszes árnyékállam részének nevezték, de most... Verók István persze itt nem állt meg. Valami ismeretlen, égésbiztos anyaggal az arca helyén közölte, Alkotmánybírósághoz fordul, mert a képviselők a saját szavazatukért csak politikai felelősséggel tartoznak, büntetőjogival nem. Ez a vérlázító mondat felfogható szocialista hitvallásként is. Miféle polgármester ez a Verók István? Miféle böszmeség ez már megint? Csak politizálgatnak ott a Terézvárosban, elprivatizálják a közvagyont - a főváros egyik legértékesebb helyén lévő ingatlanjait -, aztán vége? Az a baj ezekkel a Verók-félékkel, hogy a tisztességes hozzáállás is hiányzik belőlük. A Verók-félék azt hiszik, hogy felsőbbrendűek.

Azt hiszik, hogy a politika paravánja mögé bújva bármit megtehetnek. Nem árt, ha a Verók-félék vigyázó szemüket Zuschlag Jánosra vetik, aki azt hitte, hogy érinthetetlen. (Róla egyébként valóban kiderült, hogy politikai nyomást próbált gyakorolni az igazságszolgáltatásra.) A fiatal szocialista már jó ideje előzetes letartóztatásban van, rabláncon fuvarozzák. Ő is a közvagyon körül sündörgött. De nem is kell ennyire messzire tekinteniük Verókéknak, elég, ha egy pillantást vetnek a szomszéd kerületre, az Erzsébetvárosra, ahol vettek már őrizetbe ingatlanokkal üzletelő koalíciós képviselőket. Verók István természetesen úgy látja, az MSZP és az SZDSZ politikusai ott, a Terézvárosban nem tettek semmit. Ha ez igaz, nincs mitől félniük. Vannak persze olyanok, akik nem tesznek semmit, mégis egy talicska pénzt kapnak. Egyesek biztosra mennek, valóban megfoghatatlanok. Ilyen Gulya András, aki nem politikus. Üzletember. Mintegy kétmilliárd forintos sikerdíjat kapott egy osztrák cégtől, amely végül megvásárolta a magyar államtól a jelentős profitot termelő MÁV Cargót.

A Központi Igazságügyi Hivatal szerint Gulya András cége, a Geuronet Bt. nem végzett lobbitevékenységet, nem befolyásolta a MÁV Cargo új tulajdonosának kiválasztását. Gulya lényegében nem csinált semmit. A gazdasági válság idején mindenesetre kapott hozzávetőlegesen kétmilliárd forintot. Mihez lehet kezdeni ennyi pénzzel? A Format bécsi hetilap szerint magyar parlamenti pártok a mesés összeg végső címzettjei. Borítékolható ugyanakkor, hogy ezt már soha senki nem tudja meg. A képlet azonban egyszerű. Az értékes hazai közvagyon osztrák kezekben kötött ki, a sikerdíj Magyarországra érkezett. Gulya András nem csinált semmit, nem döntött semmiről. Azt pedig, hogy az ügyben kik döntöttek, mindenki tudja. Itt idézhetjük Horn Gyula volt kormányfő egy kijelentését: Na és? Gulyaváros, Gulyaország, Gulyavilág...