Pénzügyi krízis, gazdasági válság, összeomló költségvetés - ha valakit felébresztenek az álmából, valószínűleg ezt fújja. Csoda-e, ha a forint is bepánikolt? Mi abban a meglepetés, hogy egy legyengített országnak szintúgy gyenge a fizetőeszköze? Rá lehet-e ezt is fogni a világgazdasági válság szükségszerű "mellékhatására"?

Ami a legaggasztóbb az egészben, hogy a forint lényegében megtámogatott pénz. De előbb nézzük a kronológiát. Az euró ára 284 forint volt 2008. október 22-én, szerdán reggel. A szóban forgó dátum azért is emlékezetes, mert a forintgyengülésnek az azt megelőző hetekben-napokban tapasztalt mértéke, illetve az október 23. miatti négynapos piaci szünet arra ösztökélte a Magyar Nemzeti Bankot, hogy rendkívüli ülést tartson, és drasztikusan megemelje a kamatot.

A forint a döntés hatására jelentősen erősödött, 272-ig is lement az árfolyam, majd ismét elkezdett gyengülni. Akkor azt hittük, eljött a mélypont, ám ez a hét meghozta a keserű pirulát: egy euró 288 forintba kerül. Pedig lehívhattuk az IMF-Világbank-EU nyújtotta hitel egy részét, és a Magyar Nemzeti Banknak is van fedezete.

A problémát az okozza, hogy a forint további gyengülése látszik valószínűbbnek a következő időszakban, amiben benne van az a lehetőség is, hogy az árfolyam eléri akár a 300-as szintet is.
Mindenki aggódhat, aki devizahitelben adósodott el. A törlesztőrészletek megugrása miatt ingatlanárverésekre, foglalásokra, a lízingelt autók visszavételére lehet számítani. Akkor, amikor - esetenként - több tízezer forinttal növekednek a havi fizetési kötelezettségek a fentiek nem tűnnek túlzásnak. Nem csupán háztartási oldalon lesznek károsultjai a forint gyengülésének, hanem a vállalatok is megérzik a kilengést, hiszen a cégek jelentős része is devizaalapú hitelt vett fel. A gyengülés okai persze a mélyben keresendők. Tavaly októberben rendkívül súlyos aggodalmak merültek fel Magyarországgal kapcsolatban, a nagy hitelminősítők is egyfolytában sorolták ezeket, de hát ez hazánkban amolyan lárifári volt a közbeszédben.

Igaz, a gazdaság vonatkozásában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök - utólag - az államcsőd veszélyéről nyilatkozott. Azóta is az IMF-hitel árnyékában élünk. Elmaradtak a nagy átalakításokra vonatkozó konkrét intézkedések: a döntések még akkor is nagyon-nagyon kellettek volna, ha a kabinet abban bízik, hogy a huszonötmilliárd dolláros pénzügyi kölcsön a 2010-es országgyűlési választásokig valószínűleg képes ellátni forrásokkal az országot.

A szomorú igazság viszont az, hogy a magyar gazdaság már lélegeztetőgéppel működik. Sokat nyom a latban, hogy az IMF-hitel kapcsán elterjedt, a valutaalap vezérigazgatója azért jött hazánkba, mert a kölcsönt folyósító szervezet elégedetlen velünk. Való igaz: miközben a kormány magas inflációval tervezte a költségvetést, a visszaesés mértékét optimistán lőtte be. Ráadásul az IMF nem igazán nézi jó szemmel a magyarországi trükközéseket.

Az alapproblémák viszont - bármilyen meglepő is - nem ezek. A gondok között a legsúlyosabb az államháztartási hiány alakulása, az igen magas államadósság és a magas kamatszint. Kezdjük az előbbivel. Ha egy-két százalékkal magasabb lesz a költségvetés deficitje, akkor az uniós szint felett leszünk, s akkor aligha tudja elhitetni a kormány a világgal, hogy képes kordában tartani a folyamatokat.

Eközben a magyar adósságállomány igencsak elszállhat a következő években. Számoljunk utána: az idén nem pusztán az adósságállomány nő, hanem a viszonyítási alap is, hiszen a gazdasági termelés is csökken. Az adósságspirál ellen semmilyen érdemi lépést nem tett a kabinet, sőt egyre több forrást kell a magyar államnak bevonnia. Mindenekelőtt állampapír-kibocsátás révén. A jelenlegi alapkamattal pedig egészen egyszerűen nem lehet mit kezdeni, mármint a magyarországi vállalkozások nem tudnak két számjegyű nyereséget kigazdálkodni ahhoz, hogy a bankok hiteleit visszafizessék. Ha egyáltalán kapnak bankhitelt. Miután kevés pénz forog a gazdaságban, nincs forrás beruházásokra, fejlesztésekre, új munkahelyekre. A válságból egy megtépázott, teljesen elerőtlenedett magyar gazdaság evickél majd ki.

Amikor tehát újból 285 forintos, vagy drágább, akár 300 forintos eurót látunk, akkor nemcsak a magyar gazdasággal, a magyar forinttal szembeni rövid távú spekulációra érdemes gondolni, hanem egy Magyarországgal kapcsolatban megfogalmazott értékítéletet is láthatunk.

Ez pedig sokkal rosszabb, mint a valóság.