Magyarország az utolsó lehetőség előtt áll ezen a tavaszon. Ezért kell már most márciusról, pontosabban a márciusi szellemről beszélni.

Ez az utolsó lehetőség, hogy a gyurcsányi őszödi beszéd hatását emelt fővel rázzuk le. Ha az európai parlamenti választásokkal egy időben tartanánk előre hozott választásokat, akkor egy nemes, heroikus gesztussal lennénk képesek megválni attól a bénult korszaktól, amit a jelenlegi miniszterelnök beszédének nyilvánosságra kerülése okozott ennek az országnak. Ha azonban erre nem leszünk képesek, akkor már bizonyos, hogy a rendes időben következnek el a parlamenti választások. S az pedig azt fogja jelenteni, képtelenek voltunk arra, hogy a szó nemes értelmében megtoroljuk azt, ami 2006 őszén sokkolta az országot, és sokkolja mind a mai napig.

És ha 2010 tavaszán sikerül is az ellenzéknek megszereznie a kormányzati hatalmat - ami korántsem automatikus és egyértelmű, ismerve a magyar állampolgárok agymosott állapotát -, azt az örömet, felszabadító élményt semmiképpen sem kapja meg a társadalom, hogy időben, méltó módon nyerte el megérdemelt "jutalmát" a vétkes. Hogy egy nagyon furcsa példával éljek: annak idején, a húszas években a rendőrök hiába üldözték, hiába akarták elfogni a hírhedt maffiafőnököt, Al Caponét, egyetlenegyszer sem tudták rábizonyítani a fő tevékenységét. Sok évvel később, miután már rettegett és imádott névvé vált, adócsalás okán tudták bebörtönözni. Utólagos, elkésett, keserves elégtétel volt ez a közvéleménynek.

Vagyis az úgy férfias, úgy igazságos és erkölcsös, hogy ha egy miniszterelnök átveri a népét, az ellenzékét és mindenkit, majd utána is tovább folytatja ámokfutását, és 2008-2009-re pénzügyi-gazdasági csődbe juttatja az országot, akkor az a miniszterelnök és a kormánya nem a soron következő rendes választásokon távozik a hatalomból, hanem annál sokkal hamarabb, időben és gyorsan - arányosan a vétkekkel, amelyeket elkövetett az ország ellen. Erre itt és most, ezen a tavaszon nyílik utoljára lehetőség!

Hogyan is? A tavaly elindított népi kezdeményezés elérte elsődleges célját, azaz bőven összegyűlt a több mint ötvenezer aláírás, s így a tavasz folyamán az Országgyűlés arra kényszerül, hogy megtárgyalja a saját önfeloszlatását és döntsön - pró vagy kontra. Ez az a társadalmi kezdeményezésen alapuló forma, amely lehetővé teszi az előre hozott választásokat.

S már itt, ezen a helyen szeretném felhívni Szili Katalin házelnök figyelmét, hogy a vita és szavazás parlamenti napja feltétlenül március 7. utáni napokra kell hogy essen. Azért mégpedig, mert a jelenlegi magyar alkotmány szerint, amennyiben a parlament feloszlatja önmagát, az attól a naptól számított 41. és 90. nap között kell megtartani a választásokat. Márpedig alapvető szempont, hogy ha lesznek előre hozott választások, akkor azokat feltétlenül a június 7-én megtartandó európai parlamenti választásokkal egy időben kell megrendezni. Minden más megoldás képtelenség, és természetesen óriási pluszköltségekkel járna, aminek ódiumát senki sem vállalná.

Hadd hangsúlyozzam még egyszer: az előre hozott választásoknak szimbolikus értékük lenne. Tehát jelentőségük nem merül ki abban, hogy a Gyurcsány-kormánynak idő előtt távoznia kell, mert óriási gazdasági és pénzügyi válságba, már-már nyomorba sodorta az országot. Mert hiszen ezalatt eltűntek, szétfoszlottak az országban az iránymutató politikai és mindennapi normák, eltűnt a törvénytisztelet, a korrupció természetessé vált, miniszterekből féregevő celebek lesznek, pornósztárokból színészek, műsorvezetők, és a hülyeség és az értéktelenség üli itt bűzlő, véres torát. Itt, ahol - és ez a legrosszabb - az emberek elvesztették hitüket magukban, egymásban, és az országban.

Legyen hát március! De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, van egy nagyon fontos dátum: január 29. Erre a napra a vicces kedvű miniszterelnök ismét összehívott egy "csúcsot", ezúttal - láss csodát! - a Parlamentbe. Módszerei nem változnak, kétségbeesése növekszik. De ez az újabb csúcs egy utolsó, visszakapott, nagy lehetőség a Fidesznek: amit az előző két csúcson nem tett meg, most megteheti. Ha egyetért a népi kezdeményezéssel, akkor ezen a csúcson kijelenthetné: a kormány láthatóan nem ura a helyzetnek, nincs programja és nincs elképzelése, valamint nyilvánvaló függőségbe került a pénzügyi hatalmaktól, tehát már cselekvésképtelen, és nem szuverén tényező. Éppen ezért a Fidesz nem kérne, nem javasolna, hanem megoldásként követelhetné az EP-választással egy időben tartandó előre hozott választást! Ez nemzeti érdek.

Ennyi az egész, nem több. Ez lenne az első lépés a feloszlatásról szóló parlamenti szavazás felé. S ezzel lassacskán újra összeérhetne társadalom és párt. Újra. Kívánhatnánk-e ennél többet tavaszra? Azt hiszem, nem. Legyen így!