Második alkalommal tartották meg tavaly decemberben a brazil-EU csúcsot, ezúttal Río de Janeiroban. Az egyezetéseken Luiz Inácio "Lula" da Silva brazil elnök, Nicolas Sarkozy az Európai Tanács akkori soros elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vett részt. A tárgyalások végeredményeképp tovább erősítették a 2007 júliusa óta fennálló stratégiai partnerséget.
Brazília legfőbb kereskedelmi partnere az Unió, 2007-ben az EU 32,3 milliárd euró értékben importált brazil árucikkeket, míg 21,2 milliárd euró értékben exportált javakat a legnagyobb gazdasággal rendelkező dél-amerikai államba.
Brüsszel helyesen ismerte fel, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelemben - mely az Unió egyik legfőbb prioritása - nagy szerep hárulhat Brazíliára, mivel az országban található a világ legnagyobb esőerdeje, az Amazonas vidékén, valamint Brazília a világ egyik legjelentősebb bioüzemanyag előállítója. Kulcsfontosságú lehet a kapcsolatok elmélyítése az országgal az EU számára, ha el akarja érni a 2007 márciusában kitűzött célt, mely szerint 2020-ra a közlekedésben felhasznált üzemanyag legalább 10 százaléka bioüzemanyagból áll majd.
A mostani tárgyalások középpontjában a klímaváltozás mellett még a fenntartható fejlődés, az energiapolitika, a szegénység elleni küzdelem és a Déli Közös Piac (Mercosur) tagjai közötti integráció témája szerepelt. Az Unió az együttműködés első prioritásának a közös kereskedelem élénkítését, a "know-how" tudás cseréjének megkönnyítését - azaz a bilaterális kapcsolat erősítését jelöli meg. Második prioritásként a környezetvédelem szerepel - leginkább olyan értelemben, hogy brüsszeli segítséggel megóvják Brazília környezeti kincseit az ország rohamos gazdasági fejlődésének hátrányos hatásaitól, ezáltal létrehozva a fenntartható fejlődés modelljét.
Az Európai Unió és Brazília együttműködése ékes példája a fejlett és a fejlődő világ közötti kapcsolatnak. Brüsszel a többi BRIC-országot is hasonlóképpen kezeli. Az Unió kereskedelempolitikájában általában arra törekszik, hogy az azonos gazdasági régióhoz tartozó országokkal azonos feltételek alapján állapodjon meg, s ha lehet, akkor a különböző gazdasági tömbök, regionális szervezetek tagországaival csoportos egyezményeket kössön. Így jött létre megállapodás például a Közép-Amerikai Közös Piac országaival, a Déli Közös Piac tagjaival, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása (ASEAN) tagjaival vagy az Öböl-menti Arab Államok Együttműködési Tanácsa (GCC) tagállamaival.
A Szovjetunió függetlenné vált tagköztársaságai közül Brüsszel különösen Ukrajnát és Oroszországot tekinti fontos partnerének - elég csak a gázellátás kérdését megemlíteni. Oroszországgal rendszeresen, általában félévente tart csúcstalálkozót az Unió. A kapcsolatok kereteit az 1997-ben megkötött partnerségi és együttműködési megállapodás adja. 2003 óta elkezdték négy közös térség (gazdasági, bel- és igazságügyi, kül- és biztonságpolitikai, oktatási-kulturális) kialakítását. Az EU egyik célja az is, hogy Oroszország csatlakozzon a WTO-hoz - ugyanis a világ vezető gazdasági hatalmai közül egyedül ők nem tagjai a nemzetközi szervezetnek. Igaz, másfelől az orosz csatlakozás mint politikai kártya többször előkerült az elmúlt időkben, így például a grúz-orosz háború miatt elhidegülő viszonyban is fenyegetésre használta Brüsszel.
A legnépesebb demokráciának nevezett Indiával 1994-ben kötött az EU együttműködési megállapodást, mely széleskörű politikai dialógust indított el a két fél között. 2004-től vált India az Unió stratégiai partnerévé. A kapcsolatok fontosságát a tavaly őszi csúcstalálkozó is jelzi.
Kína egyre fontosabb helyet követel magának az EU kereskedelmi partnerei között, ennek ellenére egy igen régi, 1985-ben kötött EGK-Kína Kereskedelmi és Gazdasági Megállapodás szolgál a két ország kereskedelmi együttműködése alapjául - valamint az tény, hogy Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz. Kína és az Unió között általában évente tartanak csúcstalálkozót. Csúcstalálkozóra éves rendszerességgel szokott sor kerülni, már ha Kína nem mondja le a részvételt, mint ahogy ezt tavaly tette.