Erkölcsi bizonyítványt momentán tehát nem kaphatnak. Tőlük ujjlenyomatot vesznek, bűnügyi nyilvántartásba kerülnek, Kékesi meg vígan él tovább, mert mentelmi jog védi, részére nem postázhattak meghívót a Gyorskocsi utcába.

De Kékesi nem állt fel. Ellenben megszólalt a Népszabadságban, s azt találta mondani, hogy a képviselőnek csak politikai felelőssége van, büntetőjogi nincs. A szocialisták bevetették a másik "csodafegyvert", Kolláth György alkotmányjogászt is, aki szépen levezette, hogy régi alkotmányos mulasztással állunk szemben. Ha itt a képviselőket a szavazatukért felelősségre lehetne vonni, akkor visszatérne a diktatúra. Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke pedig nekirontott az ügyészségnek.

Kolláth úr persze feszegethette volna azt is, lehet-e rabosított képviselőkkel közszolgálatot ellátni, de nem tette.

E nélkül is megnyugtatjuk Kékesi, Kolláth és Burány urakat: a képviselők rabosítására nem azért került sor, mert baj van az alkotmánnyal, hanem azért, mert tudták, hogy van jobb ajánlat az Andrássy út 47.-re, mégis a rosszabbat fogadták el. Ezt pedig a büntető jog hűtlen kezelésnek nevezi. Sőt, némely képviselők szavazatukat a hosszú évek során nem mindig szerelemből adták le, nem azért fogadták el a százmillióval rosszabb ajánlatot, mert laikusok - mint arra Verók István polgármester hivatkozik -, hanem azért, mert a szavazatukért pénzt is kaphattak.

Annak az úrnak a nevét le sem merjük írni, aki egy másik, nála érdeklődő úrnak azt mondta, hogy kábé kétszázmillióért megveheti az ominózus palotát, feltéve, ha egy másik táskában hoz legalább ugyanannyit. És ez a kedves úr sem képviselő volt ám, szavait mégis véresen komolyan vették a laikus döntéshozók.

Emlékeznek még a Bajcsy-Zsilinszky úti vesztegetési ügyre is? Nem volt oly rég. Egy éve. Itt az egyik úr azt mondta Berecz úrnak, ha öt napon belül hoz egy táskában 18 milliót, a döntéshozók mellette, ha nem hoz, más mellett döntenek.

A bűncselekmények gyanúját felkeltő eseteket reggelig sorolhatnánk. Citálhatnánk akár a 210 millió forintért eladott Balettintézetet (mily érdekes, épp Kékesi úr volt a vagyongazdálkodás feje), amelyet aztán később ismeretlen urak 7,5 milliárd forintért adtak tovább. Említhetnénk Batiz András egykori kormányszóvivő fiktív, Btk.-ba ütköző lakáscseréjét. Nem gondolnánk azonban, hogy most a jogállam hirtelen, varázsütésre elkezdett működni Terézvárosban, ahol már egy világörökségnyi vagyont kótyavetyéltek el. Az új tulajdonosokat a Kajmán-, a Marshall- és a Seychelle-szigeteken tessék keresni, kedves terézvárosi választópolgárok.

Tehát nem a jogállam kezdett el itt működni, hanem a nagy számok törvénye. Hírlik, egy magas rangú igazságügyi vezető szájából hangzottak el az alábbiak: "Terézvárosban annyi szenny és mocsok halmozódott fel, amit már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, mert ilyenkor valamelyik ügy már a szőnyeg másik végén buggyant ki." Addig járt a korsó a kútra, míg el nem tört. Ha nem igaz a történet, akkor is igaz. Vagy ahogyan a vesztegetési ügy feljelentője fogalmazott: a nagypolitika kihátrált a terézvárosi vezetők mögül, s a hatóságok hirtelen felbátorodtak.

Addig is, amíg eredményre jutnak, Kékesi Tibor már e héten gyakorolhatja politikai felelősségét. Igennel szavazhat Terézvárosban a Fidesz javaslatára, a képviselő-testület feloszlatására.