Hiszen szavait átmenetileg kétségkívül igazolta az idő: a ciklus közben botladozó, mélyrepülést mutató szocialisták kétszer is összekapták már annyira magukat, hogy (bár a "természetes szövetséges" szabad demokratákkal karöltve) magukhoz ragadhatták a kormányrudat. Igaz, ehhez kellettek még létező szabad demokraták, külföldi tanácsadó héják, olajozott rágalomhadjárat meg a fosztogatás mellé némi osztogatás ígérvénye is. Közel hét év kormányzati ámokfutás (hét bő esztendő?) után már csak válsághegyeket és hét szűk esztendőt tud ajánlani az istenadta népnek a balhatalom.

A nevében liberális tettestárs a ferencvárosi időközi választások tapasztalatai alapján gyakorlatilag felszámolta magát; a második fordulót már meg sem érte. Állítólag nem a szégyen léptette vissza, hanem megrettent a magyarok nem létező nyilaitól. Ezt a fantommozgalmat mindaddig a titkosszolgálati agytröszt elmeszüleményének tartom a rendőrpalota megsorozásával egyetemben, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét.

A Fodor-párt fiaskója, értékelhetetlen eredménye már csak azért is figyelemre méltó, mert három éve ez még az ő megnyert körzetük volt. Demszky Gábor az első fordulóban még el tudott rendelni egy törvénytelen, antidemokratikus célzatú szmogriadót, a második fordulóban azonban nélkülük is olajozottan érvényesült a választójog. Ha kimúlnak a parlamentből, velük távozik ugyan a kompromittálódott liberalizmus, de újjáéledhet a megtépázott magyar szabadelvűség.

A szocialisták már odáig süllyedtek, hogy a Ferencvárosban volt párttársaik, a kommunisták plakátjait ragasztgatták le. Fóton pedig ismeretlen elkövetők hamisított lejárató interjút adtak közre a fideszes ellenjelöltről egy fideszes kiadványra hajazó kamuújságban. Időközi választásokról van szó, így nyilván elhamarkodottnak tartották bevetni doktor Kende tollából az Orbán a köbön című tényirodalmat válogatott bölcsődei leleplezésekkel. Inkább a helyi erőkre bízták a mocskolódást, akik ismerik a terepet.

Mindezek ellenére a fóti polgármester-választáson és a ferencvárosi időközi országgyűlési választáson is hatvan százalék fölötti eredménnyel nyert a Fidesz - utóbbi kapcsán a történelmi jelzőt is emlegetik. S jóllehet kétségtelen: a rendszerváltozás óta nem volt rá precedens, hogy ciklus közben sikerült volna elhódítani parlamenti mandátumot a balliberális oldaltól (Sopronban vagy Szécsényben a saját mandátumot sikerült megújítani), elbizakodottságra nincs ok.

Egyrészt a minta valóban nem országos - noha tízezer szavazó akaratnyilvánítása még mindig nagyságrenddel nagyobb merítés, mint a közvélemény-kutatások ezer megkérdezettjének véleménye. Másrészt a vitézlő miniszterelnöknek még bizonyára vannak ötletei, miként terelje össze szétszéledőben lévő választótáborát: ha az ellenzék pedagógiai célú megveretése nem használt, talán egy igazságos jegyrendszerrel vagy egységteremtő, bátor szükségállapottal.

A választási matematika szabályai ugyanis alapvetően békeidőben érvényesek. Ám ha maradunk a demokrácia medrében, nem vitatható: a változás vasárnap tényleg visszavonhatatlanul elkezdődött.