FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Disznófejű Nagyurak
Az embereket néztem, odafent a hídon. Álltak a hidegben, és tüntettek. S egy pillanatra övék volt a média figyelme. Őfelsége, a média, leereszkedett az emberekhez, ott, a hídon, és egy nap egy estéjén, a híradókban, harminc másodpercben rájuk irányult a figyelem. Őrájuk, akik felépítették a Megyeri hidat, aztán nem kaptak érte egy fillért sem.
Létrehozva: 2009. január 27., 07:04

Egy este, harminc másodperc. Ennyi jutott a Megyeri híd kisemmizett építőinek. Aztán új hírek jönnek, új gazemberségek, új hazugságok, új celebek, új show-k, új disznók, új görények, válságkommunikáció és válságpszichózis, addig kell mindezt fokozni, ameddig a népek maguk fogják követelni, hogy fosszák ki őket, meghúzzuk a nadrágszíjat, amit már háromszor körbe lyuggattunk ötven év alatt, a kormány válságot kezel, most kellene mindet agyonverni, úgyis hiába, megöl minket a Disznófejű Nagyúr...

Csak az emberek állnak a hídon. A hídon, amit felépítettek, és nem kapták meg az érte járó fizetséget. Nincsen ennek köze még a válsághoz sem, amely válságnak is legalább a fele tőrőlmetszett hazugság és gazemberség. De ennek, mondom, ehhez sincsen köze.

A hídra megvolt a pénz. A híd felépült. Valakik milliárdokat loptak ezen is. Akik pedig felépítették azt a rohadt hidat, azok most állnak rajta, és kérdezik, hol van a pénzük.

A legnagyobb példányszámú, baloldali (micsoda blaszfémia!) napilap másnapi cikkében így fogalmaz: a pénzükért tüntetők még nem sejtik talán, hogy vége. Hogy nem fognak látni egy vasat sem...
Tényleg? Tényleg nem? De hát állítólag a baloldal az örök remény... Mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye... Hát ennél kevesebbért lázadoztak, fosztogattak, ültek tort rablók felett s vonultak forradalomba eleink, szerte a földön! Pár évszázada a kocsmáztatás jogáért is harcba indult a jobbágy, hogy aztán karóba húzva végezze... (Mai utódaik ugyanolyan jobbágyok, csak már nem is tudnak róla. A burgenlandi paraszt éppen kétszer annyi pénzt kap államától, mint a magyar jobbágy. Ő, odaát, kifőzheti a maga pálinkáját és eladhatja, a hazai jobbágynak ez tilos. Az osztrák parasztnak nem kell tízmilliós, rozsdamentes acélkonyhákat építenie, nyolc mosogatóval és minden szarral, ha fel akarja dolgozni és el akarja adni odahaza a kolbászát meg a sonkáját - a magyar jobbágynak ez tilos. Az osztrák parasztnak... Eh, minek papolok... Majd ha végre kiegyenesednek megint a kaszák, akkor folytatom...

Szóval a kocsmáztatás jogáért robbantak már ki jobbágylázadások. Magasabb bérért, elviselhető munkakörülményekért, tisztességes munkaidőért, szerződésért forradalmak.
És akkor a baloldali napilap azt írja, hogy még nem tudják az emberek: vége. Úgysem kapnak egy fillért sem.

Pedig felépítették a hidat. Áll a híd, és állnak rajta azok, akiket kisemmiztek. Hogy is írta Marx? A munkásnak nincs egyebe, amit áruba bocsáthatna, csak a munkaereje. És a tőkés gyakorlatilag ellopja egyetlen áruját, a munkaerejét, mert épp csak annyit fizet érte, hogy a nyomorult másnap is képes legyen dolgozni. Na de hogy semennyit se fizessen érte - erről nem írt Marx, mert nem ismerte azokat a tőkéseket, akik kommunisták voltak azelőtt, és a foximaxi egyetemen szereztek semmirevaló, hülye diplomát. Így nem feltételezhette, hogy nincs a gazemberségnek határa.

Az emberek meg állnak most a hídon, a baloldali napilap pedig sajnálkozva megüzeni nekik: úgysem kap-
nak semmit. Nagy-nagy, Ady Endre-
szimbólum ez így. Tényleg megöl bennünket a Disznófejű Nagyúr...

Ha hagyom; ha hagyjuk.
S jó lesz figyelni, zsellérek, jobbágyok, kisemmizettek, hidakat építő, aztán fizetést, járandóságot nem kapó melósok, jó lesz figyelni! Azt mondja a Disznófejű Nagyúr, s népes, talpnyaló, rothadék kísérete, hogy legyünk európaiak. Ne hőbörögjünk, ne lázadozzunk, ne legyen beszédünk gyűlöletbeszéd, s ne úgy politizáljunk, ahogy a kocsmában szokás. Zsellérek, jobbágyok, kisemmizettek, hidat ingyen építők, figyeljetek! Aki a kocsmában úgy viselkedik, ahogy a Disznófejű Nagyúr és kísérete, azt helyben agyonverik; vagy csak nagyon megverik, s kocsmába többé be nem engedik. Ezekkel a magukfajta Disznófejű Nagyurakkal és sleppjükkel tisztességes helyeken, emberi léptékű közösségekben nem állnak szóba, vagy eltakarítják őket. Pont úgy, mint a lerakódott, vastag, undorító retket... Vagy guanót...
Állnak az emberek a hídon. Remélem, közel a pillanat, mikor elfogy végre a türelem. A hídon is, a földeken, iskolákban, kórházakban is - mindenütt, ahol a Disznófejű Nagyúr és undorító kísérete kárt okoz, lop, csal és hazudik. Legyen vége már!

(P. S.: Gyulán az egyik Disznófejű Nagyúr, szocialista országgyűlési képviselő és polgármester félmilliárd forintot osztatott ki a saját családi bulijának uniós közpénzből. Felhívta a másik Disznófejű Nagyurat, aztán kéz kezet mos, s jött a lóvé. Na, zsellérek, jobbágyok, kisemmizettek, őróluk beszélek. Meddig maradhat a helyén ez a gyulai polgármester és országgyűlési képviselő? Hát a többi Disznófejű Nagyúr?)