"A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán-Nastase-paktummal." Így özönlött be hozzánk 23 millió román munkavállaló, szellemi nagykövetük Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök. Kicsit később megint ő tuszkolta a választók fejét Kádár krumplilevesébe azzal, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok összedöntik majd a honi nyugdíjrendszert. Az erről szóló szórólapokat - anyagi megfontolásból - ráadásul Székelyudvarhelyen nyomtatták az MSZP-sek, vagyis még szemen is köpték az erdélyieket a konszolidáció majálisainak langymeleg sörével. "Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni." A színhely ezúttal Nagyvárad, a főszereplő pedig a szocialisták magyar hangja, Nyakó István. Az őszödi-beszéd lábjegyzetének beillő szónoklatból megtudjuk azt is, hogy az utódpártnak "minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki."

"Az előítéletek forrása önnön szellemi renyheségünk. A kispolgár félelme, hogy túltekintsen saját portáján, pénztárcáján, családján, és próbálja megérteni azokat az összefüggéseket, amelyek a világot mozgatják. A kispolgári gondolkodást könnyű megérteni, egy kispolgárt könnyű megnyerni: a zsigerekre kell hatni, egyszerű választ kell adni bonyolult kérdésekre." Ezeket a sorokat a "Kísértet járja be Európát, a rasszizmus kísértete" című konferenciát beharangozandó írta Lévai Katalin. Itt a miniszterelnök egyébként népmesei környezetbe ágyazta az antifasiszta küzdelmet, majd megint sikerült egy mondatba préselni a legnagyobb ellenzéki pártot és a szélsőjobbot. Nem olyan érdekes ez már, ám a fentiek ismeretében Lévai szavai elgondolkodtatnak: ki hat a zsigerekre? Ki ad egyszerű választ bonyolult kérdésekre?

A konferenciával egy napon került az időközi polgármester-választásra készülő Fót postaládáiba a helyi újság átpreparált száma, amely álinterjút közölt Mádlyval, amelyben azt adták a Fidesz-KDNP jelöltje szájába, hogy a "Caucescu-rendszer (sic!) barátja" volt, aki a "Vezér meggyilkolása után" jött Magyarországra. Ezek a vádak nem igazak és Mádly azóta meg is nyerte választást, a kereszténydemokraták pedig büntetőfeljelentést tettek a rágalmak kapcsán. Itt van jelenleg a történet vége, ám nem illik mesébe, úgyhogy ne is fussunk el véle. Mert az, hogy egy ország nem is reagál arra, hogy a nevét egyes politikai körök szitokszóként alkalmazzák, csak azt jelentheti, hogy az adott ország tesz ránk. Magasról. Románia ugyanis sokkal jobban áll gazdaságilag (is) mint mi, valószínűleg előbb lesz eurójuk mint nekünk, és a gazdasági növekedés náluk nem a röhej szinonimája. Ott a kispolgár túl tud tekinteni a saját portáján, mert ott nem kúrta el a kormányzást a kabinet. Ez meg is mutatkozott a legutóbbi választásokon: Funar és "magyarozó" pártja be sem került a román törvényhozásba.

Lehet azonban, hogy egészen máshonnan fúj a szél. Az internetre ugyanis a lejárató kampány részeként felkerült egy kamuvideó is, ahol Mádly a kommunista Románia zászlaja előtt mondja kampánybeszédét. A készítőknek nem ártott volna tudniuk, hogy a múlt század 1980-as és 90-es évek fordulóján lezajlott egy rendszerváltásnak nevezett folyamat. Nicolae Ceausescu "különutas" rezsimét ugyanúgy megdöntötték, mint Kádár moszkovita diktatúráját. Úgyhogy a szocializmusban rekedteknek jó tudni: Magyarország és Románia már nem a Béketábor egymással szemben álló államai hanem az Európai Unió tagjai. "Baráti országok", hogy mindenki számára érthetően fogalmazzak.