Mostanában a belső égésű motorral és elektromotorral, valamint akkumulátorral kombinált hibrid hajtások jutottak sorozatgyártásra alkalmas fázisba. Rajtuk kívül sokat ígérnek még a tüzelőanyag-cellás, és a lítiumpolimer akkumulátoros megoldások. Léteznek furcsának tűnő elképzelések is. Ilyen például a percenként háromezer fordulatszámra felpörgetett, 150 kg-os lendkerék energiáját hajtásra hasznosító lendkerekes autóbusz.

De ugyancsak bizarr ötletnek számít a Stuttgarti Egyetem Ventomobil nevű járműve, amelyet szélturbina hajt. Ezzel a járművel az Aeolus Race 2008-on megszerezték az első helyet.

A Ventomobilt az egyetem InVentus-projektje keretében folyamatosan fejlesztik a hallgatók közreműködésével. Mivel kísérleti járműről van szó, egyelőre még nincs igazi hagyományos karosszériája. Feltűnő a járműtörzsből kiemelkedő, függőleges tartó, amelyen szintén függőleges síkú, háromágú szélturbina forog. A szélturbina lapátjait marással készített negatív fémformában alakítják ki szénszál-erősítésű, laminált kivitelben. Ezért kedvezően csekély a lapát légellenállása, nagy a merevsége és kicsi a súlya. A jármű törzsének magja szénszállal erősített habanyag. Ezt több rétegben szintén szénszállal fonják körül, majd az így kapott száraz és még mindig rugalmas fonategyüttest műgyantával itatják át. Hihetetlen, de ezáltal az acélénál nagyobb stabilitású járműtörzs jön létre, amely mindössze 25 kg súlyú!

Tisztán mechanikus a megvalósított hajtáslánc. Ebben a szélturbina forgó mozgását kardántengely viszi át közvetlenül a hátsó tengelyre. Ennek előnye más megoldásokkal szemben a kisebb súly, az egyszerűbb hibajelzési és hibadiagnosztizálási lehetőség, valamint karbantarthatóság. Hátránya viszont a mindössze kb. 70 százalékos hatásfok, a szélturbina bonyolult és durva szabályozhatósága. Ezért a következő Ventomobilt már a lényegesen megbízhatóbb és könnyebben szabályozható elektromos kivitelben fogják megépíteni.